Gyerekjátékként a tök­lámpás készítése a világ minden táján megtalálható, ahol az alapanyag, a megfelelő nagyságú tök ren­delkezésre áll. Főként a Dunántúlon elterjedt szokás volt a töklámpás készítése. A fiúk a töklámpához egy nagyobb töknek levágták a tetejét, a belét kiszedték, s a héjra szemet, orrot, szájat vágtak. Este, amikor sötét volt, beletettek egy égő gyertyát, rúdra szúrták vagy a kerítés tetejére tették, s egymást ijesztgették vele. Sajnos ez a szokás itthon elfelejtődött, s a töklámpás készítése mára egybefonódott az angolszász, elsősorban amerikai hagyományként élő halloween - éjszakai ünnepléssel és karneválszerű felvonulással, melynek legfontosabb jelképévé vált a lámpás.

Mivel az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe október 31-re esik, ilyenkor faragják a világító fejeket, az őszi szünet után rögtön, november 4-én a mi diákjaink is, akiknek 90%-a angol nyelvet tanul, kipróbálhatták kézügyességüket. Lelkes kis csapat gyűlt össze a felsős épület aulájában, ahol a megfelelő előkészületek után a gyerekek hozzáláthattak saját lámpásaik elkészítéséhez. Bizony, nehéz munka volt az apró kezeknek vékonyra kivájni a hatalmas tökök belsejét, majd rémisztő arcot faragni az óriási zöldségekre, de mindenki sikerrel járt. A munka végén büszkén szemlélte minden gyerek a tök fejeket – azok is, akik készítették a lámpásokat és azok is, akik csak érdeklődőként jelentek meg.

Kellemes délutánt töltöttünk együtt, s az amerikai hagyomány segítségével egy kicsit talán sikerült visszacsempészni a fejekbe egy elfelejtett magyar népszokást is. Íme, ez is egy példa arra, hogy egy külföldi szokás hogyan segíthet gyerekeket elfelejtett magyar népszokásokra ismét megtanítani.

Drobenák Katalin

Képek a rendezvényről