A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola konyháján, ahová Tárnok Nagyközség közétkeztetése is bekapcsolódik, a 2011-es év során nagy személyi változások történtek. Öt konyhai dolgozó nyugdíjba ment, átadta a stafétabotot az újonnan belépő dolgozóknak.

A régi, bevált dolgozók, akiknek a legfontosabb feladata volt a munka kifogástalan elvégzése, akik minden pillanatban tudták, mikor mit kell csinálni, mi a fontos ahhoz, hogy minden időben kész legyen, most egyszerre elhagyták a konyhát, elmentek nyugdíjba.

Nagyon örülünk, hogy ők már boldog nyugdíjasok lehetnek, de közben szomorúak vagyunk, hogy elhagytak bennünket.

Amikor valaki kiválik egy jól összeszokott csapatból, mindig sajnáljuk, de így, hogy öten mentek el, nagy veszteség számunkra. Nem adjuk fel, igyekszünk megoldani a ránk háruló feladatot, követni elődeink példamutató munkáját. Igyekszünk az új kollégákat megtanítani a főzés minden tudományára. A nyugdíjba vonulóknak kívánunk nagyon boldog, hosszú, örömteli nyugdíjas éveket, gyerekeik, unokáik és dédunokáik körében.

Nagyon jó csapat voltunk együtt, jó volt velük dolgozni. Mindig szívesen gondolunk rájuk, minden nap emlegetjük őket. Jó tudni, hogy mögöttünk állnak, ha segítségre van szükségünk, mindig szívesen segítenek, tanácsot adnak. Reméljük, ők is jól érezték magukat és szívesen gondolnak a konyhára. Örülünk, ha meglátogatnak bennünket, reméljük, hogy, ez ezután is így lesz.

Ők öten:  Sike Józsefné, Teleki Istvánné, Ujcz Antalné, Finta Sándorné, Csibrik István     

Molnár Józsefné

Sike Józsefné ( Éva néni )  szakácsnő

Ő több mint 6 évet töltött a tárnoki konyhán. Előtte a Vörösmarty Gimnázium konyháján dolgozott, mint szakács. Nagyon szerette a gyerekeket, ezáltal a munkáját is. Nehezen vált el a gyerekektől, de az élet úgy hozta, hogy ilyen fiatalon nyugdíjas lehet, kár lenne ezt a lehetőséget nem kihasználni. A segítségére még így is mindig számíthatunk. Jól érezte magát a kollégák között, kívánjuk, hogy ezután is ilyen jó erőben, egészségben érezze magát a gyerekei és unokája körében. Jó tudni, hogy ott áll mögöttünk és mindenben számíthatunk rá, ha gondban vagyunk.

Teleki Istvánné ( Juci néni )

Kb. 40 évet dolgozott a közétkeztetésben. Ezeket az éveket a tárnoki főzőkonyhákon töltötte. Először az óvodai konyhákon dolgozott, majd iskolai konyhán. A főzés tudományát magas fokon gyakorolta. Pontos, megbízható egyéniség, akire midig lehet számítani. Minden nehézség ellenére igyekezett megoldani a problémákat, mert sajnos időnként ez is előfordul. Számára nagyon fontos volt a munkája. Kívánunk neki, hosszú, boldog nyugdíjas éveket, erőt, egészséget az unokák körében.

Ujcz Antalné ( Viki néni )

10 éve érkezett a budafoki Borászati Szakközépiskola konyhájáról Tárnokra. Ő is járatos a közétkeztetésben. Jó csapattag volt, humorával emelte a konyha hangulatát. Szállóigévé vált a konyhai óra megtekintését követő mondata, „Jól állunk” , ami azt jelentette, hogy időben kész az ebéd. Köszönjük a munkáját, jó egészséget kívánunk neki a nyugdíjas évekre. Az unokákat kényeztesse el minden jóval.

 

Finta Sándorné  ( Teri néni )

3 évet töltött a konyhások csapatában, de nagyon jó kolléganő volt. A gyorsasága utánozhatatlan. Mindig ott volt, ahol kellett.   Ő volt a konyhalányok mentora. Nagy része volt az új dolgozók betanításában. Jó volt vele együtt dolgozni, sajnáljuk, hogy elment, de megértjük és örülünk, hogy ő már elmondhatja, nyugdíjas. Kívánunk neki még nagyon sok boldog évet, legyen nagyon sok öröme az unokájában.

 Csibrik István ( Pista bácsi ) ételszállító sofőr

Pista bácsi 8 évet töltött a konyhások csapatában, mint egyetlen férfi kolléga. Ő a pótolhatatlan, mindenki Pista bácsija. Nagyszerű, pontos, megbízható kolléga volt. Nagyon örülünk, hogy vele dolgozhattunk. Őt mindenki szerette, neki mindenki örült, ha látta, lehet az bölcsődés, óvodás, iskolás vagy idős nyugdíjas. Mindenkinek ő szállította a mindennapi ebédjét. Emellett mindennap leellenőrizte, hogy meg van-e minden edény, nem maradt-e le valami. A hibát nemigen ismerte, nála nem volt csúszás, nem volt elvégezhetetlen feladat. Már akkor is nyugdíjas volt, mikor hozzánk került, de kívánunk neki még nagyon sok örömteli nyugdíjas évet a gyerekei, unokái és dédunokái körében. Mindig szívesen gondolunk rá.