Ne rémüljön meg senki! Az üzlet pultjában nem az általunk készített fonott kalács került árusításra, és nem is munkaerőhiány idézte elő a fent említett helyzetet.

Történt ugyanis, hogy meghívást kaptunk Bánki Bettina apukájától és nagyszüleitől, hogy egy rendhagyó tanítási órát tartsunk - azaz ők tartják nekünk - a pékműhelyben, ahol megismerhetjük a mesterség csínját-bínját.

Így hát mentünk… Tésztát nyújtottunk, kiflit formáztunk, kalácsot fontunk, tortát díszítettünk, kenyeret sütöttünk, és többnyire a szánkat tátottuk a rengeteg újdonság láttán. Dagasztó- és kelesztőgép, kifli és zsömledaraboló (talán nem ez a pontos neve) és „aprócska” kemence.

Ja, és a homlokunkat is törölgettük a trópusi hőség okán.

Köszönet a meghívóinknak mindazért az előkészületért és szervezésért, ami a látogatásunkat megelőzte. Valamennyi kellék, ami a munkálatokhoz szükséges, érkezésünkkor már csak arra várt, hogy dolgozzunk vele. Ráadásul Tárnok népe sem maradt kenyér nélkül ezen a napon sem, pedig több órára „megszálltuk” az üzemet. Jöttünk, láttunk, sütöttünk, majd pedig mindent megettünk!

Óriási élmény volt ez valamennyi gyereknek és tanító néninek egyaránt. Nagyon köszönjük!

Varró Éva