A téli időszámítás kezdete előtti napon iskolánk felső tagozatán éjszakába nyúló játéksorozattal köszöntünk el az ősztől.
A rendezvény első programján azért, hogy a magyar népi hagyományban régen élő „tüzes ember” szokását felelevenítsük, a gyerekek ötletes lámpásokat faragtak különböző méretű és alakú tökökből. Számos fej készült - kicsi és nagy - ijesztő fizimiskával, melyek az éjszakai sötétben különösen jól szolgáltak lámpásként.
A tökfaragás után - egy rövid takarítási szünetet követően - kezdetét vette a rémségek bálja. Ijesztő figurákból bőven kijutott: ötletes jelmezekben boszorkányok, szellemek, vámpírok töltötték be a táncteret. Este 8 órakor aztán azok, akik csak a tánchoz kaptak engedélyt, elhagyták az épületet, a maradók pedig jelmezversenyen mutatták be magukat. A jelenlévők több kategóriában mérettettek meg. A háromtagú zsűri megválasztotta a legijesztőbb rémet, a legszellemesebb szellemet, a leghosszabb orrú boszorkányt, a legvérmesebb vámpírt, majd csokival, sütivel és cukorkával jutalmazta a legötletesebb jelmezeket minden résztvevő legnagyobb örömére. A tánc és a jelmezek után a kisfilmek vették át a főszerepet. A levetített rajzfilmekkel kapcsolatosan a közönségnek egyetlen feladata volt, a legapróbb részletekig meg kellett jegyezniük a jeleneteket, majd a vetítés után édességért cserébe válaszolni kellett a filmekkel kapcsolatos furfangos kérdésekre. Ezzel a játékkal véget is ért az este bevezető része.
A második részben az események helyszíne az aulából átkerült az osztálytermekbe, ahol a gyerekek érdeklődésük szerint kiválaszthatták, milyen játékok során gyűjtögetnek maguknak további cukorkákat. Aki akart, célba dobhatott egy tökfejbe, rajzolhatott, szórejtvényt fejthetett, múmiát készíthetett a társából, csüngő lekváros kenyeret vagy vízben lebegő almát ehetett, vagy a titkok kamrájában tárgyakat tapogathatott, illetve jósoltathatott magának. Némelyik játék olyan népszerű volt, hogy az ajtó előtt a gyerekek akár 1 órát is vártak arra, hogy sorra kerüljenek. A játékblokkot vetítéssel folytattuk, ahol a gyerekek az est témájához illő két film közül kiválaszthatták, melyiket nézik meg. Akit nem vonzott a közös filmezés, az a barátaival beszélgetett vagy vacsorázott az otthonról hozott készletből. Lezárásként ismét összegyűltünk az aulában, ahol egy közös nagy bingózással - cukorkagyűjtögetéssel fejeződött be a lefekvés előtti program.
Hajnali egykor minden gyerek magához vette az addig gondosan őrzött éjszakai felszerelését az alváshoz, és elfoglalta a helyét az osztályának kijelölt emeleti teremben. Kezdetét vette a „nagy ágyazás” hadművelet. Mialatt a gyerekek az emeleti termekben elhelyezkedtek a pihenéshez, a földszinten a legnagyobb titokban szellemkastéllyá alakult az iskola. Rövidesen halk beszélgetés hallatszott mindenhonnan, illetve néhányan megpróbáltak elaludni, amikor az átmenetileg szobákká alakított termekből a csoportokat külön-külön lehívtuk az emeletről, és a gyerkőcöket egyesével (a félősebbeket kettesével) elküldtük a szellemkastély helyiségeinek meglátogatására. Volt ott aztán nagy sikítozás, visítás, kiabálás, nevetés, amikor a sötétben egy-egy váratlan meglepetés érte a vándorokat. Tanár nénik és bácsik jelmezbe öltözve, a sötétben elbújva várták a gyerekeket, sikítottak, rémisztgettek – mindenki legnagyobb tetszésére. A kastélyjárás után elérkezett a pihenés ideje a gyerekek számára. A nevelők azonban ekkor sem álltak meg. Az iskola udvarán több száz apró szellemet szórtak szét, hogy azt a gyerekek elemlámpa fénye mellett majd megkereshessék. Mivel a lurkók nagyon kimelegedtek a korábbi játékok során és az éjszakai levegő nagyon lehűlt, mi, tanárok úgy döntöttünk, hogy módosítunk egy kicsit az eredeti programon, és nem éjszaka, hanem a búcsúzás előtt tartjuk meg a szellemvadászatot. Így aztán reggel hétkor az ébresztő, a cicamosdás és a rendrakás után még egyszer utoljára kirajzottak a gyerekek az udvarra, hogy a lehető legtöbb szellemet összegyűjtsék. Becsületükre legyen mondva, nagyon ügyesek voltak és körülbelül 10-15 percen belül összeszedték a kis képeket.
Elérkezett a búcsúzás ideje. Aki befejezte a gyűjtést, az vagy egyedül, vagy az érte jövő szüleivel együtt távozott, hogy folytatódjék számára a már vidáman kezdődő őszi szünet.
Az éjszaka rövid összefoglalója ezennel véget is ért, az írás akár itt be is fejeződhetne. Csakhogy ennek a programnak a lebonyolításához, mint oly sokszor, sok segítőkész támogatást kapott az iskola. Befejezésként tehát álljon itt a köszönetnyilvánítás a Bánki Pékségnek és Elvira-majornak a segítségért, illetve azoknak a pedagógusoknak, akik a hosszú hétvégéjüket megrövidítve helytálltak az éjszakát is átívelő munkájukkal, akik ötleteikkel és nem egyszer tárgyi, anyagi hozzájárulásukkal is segítették az esemény lebonyolítását.
Drobenák Katalin
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
