A farsangi időszak után, március elején egy érdekes népszokást elevenítettünk fel az iskolában: a télbúcsúztató kiszehajtást. A kisze egy menyecskeruhába öltöztetett szalmabáb, ami a tél, a böjt, a betegség és minden kellemetlen dolog megszemélyesítője, amitől a hosszú, komor tél után valamennyien szeretnénk megszabadulni.
A szépen felöltöztetett kiszebábunk néhány napig az aulánkat díszítette, s bárki belesúghatta a fülébe azt a tulajdonságát, amelyiktől szeretne megszabadulni. Miután minden rossz dolgot "összegyűjtött" a kiszénk, énekszóval kivittük iskolánk udvarára. Levettük róla a szép ruhákat, majd meggyújtottuk, és vele együtt elégettük a telet, a hideget, s minden rosszaságunkat. Majd kapus, hidas népi gyermekdalokkal, játékokkal hívogattuk a tavaszt, a természet megújulását, a Napot, a jó időt.
Ezen a napon megismertünk, s felelevenítettünk egy néphagyományt és egyben átéltük mi is elődeink tavaszvarázslását.
Lauber Katalin és a 3.b osztály