Egy péntek reggel különös látogatók érkeztek iskolánkba: a mindig nyüzsgő zsibongóban a gyerekek kedvenc kisállatai kaptak helyet egy órácskára.
A kis gazdik már napokkal a kiállítás előtt izgatottan tervezgettek, alkudoztak szüleikkel, vajon megengedik-e, hogy a család kedvence elkísérje őket az iskolába. És a segítőkész szülőknek, családi összefogásnak köszönhetően lassanként benépesültek a kiállító asztalok tengerimalacokkal, aranyhörcsögökkel, halakkal, pihe-puha nyuszikkal, salátát reggeliző teknősökkel. Az ajtó közelében –biztos, ami biztos – kaptak helyet a kutyák, cicák, akik időnként hangot is adtak azon véleményüknek , hogy köszönik, jól érzik magukat, de azért mintha kívül tágasabb lenne… A 2. a osztályban lapuló félénk sünit pedig csak lábujjhegyen lehetett meglátogatni. Soha ilyen csendesen és illedelmesen nem közlekedtünk még az iskolában.
Miután minden osztály alaposan és többször is megnézte és végigsimogatta az állatkákat, hazaengedtük őket, hogy kipihenhessék a számukra is szokatlan körülményeket.
Köszönet azoknak a szülőknek, akik segítségünkre voltak ebben a kedves kis rendezvényben!
Rávai Ildikó