Néhány évvel ezelőtt az őszi szünet előtti utolsó tanítási napot meghosszabbítva tematikus éjszakát tartottunk az iskolában. Akkor az angolszász kultúra részeként ismert halloweeni szokásokat próbáltuk ki szombat reggelig. Az akkor csak egy éjszakára szóló programnak olyan sikere volt, hogy azóta hagyományként minden évben megismételjük a „bentalvós” bulit – természetesen mindig új tárgy köré építve fel a programokat. Így történt ez ebben az évben is. A címből már talán kiderült, hogy mi volt a téma – a diákönkormányzat kérésére idén a „retro” állt az éjszakai program középpontjában.
Este hat órától gyülekeztek azok a diákok, akik szüleiktől és az iskolától engedélyt kapva részesei lehettek az időutazásnak. Miután mindenki lepakolta az alváshoz szükséges felszerelését, igazgató néni ismertette az est programját, és kezdetét vette a retro-buli tárnokiasan.
Játékkal nyitottunk: minden gyerek saját maga választhatta ki, hogy milyen, régebben népszerű játékban szeretne részt venni. Akadt, aki körjátékot játszott, mások Most mutasd meg!-eztek, megint mások énekeltek. Hogy senki se unatkozzon, mai, népszerű csoportos és egyéni játékokat is játszottunk. Közkívánatra lehetett például twisterezni is, de aki akart, jósoltathatott is magának.
Este 9 óra felé megszólalt a zene, s kicsik és nagyok egyaránt csöröghettek a Hungária együttes zenéjétől a Neoton famílián át a 3-4 éves ismert slágerekig mindenféle diszkózenére. Aki elfáradt a táncban, az megpróbálhatta varázslással valóra váltani egy kívánságát a könyvtárban, vagy leülhetett vacsorázni. A diszkó után jelmezbemutató versenyt tartottunk a szebbnél szebb és ötletes retro öltözékekből. A négytagú zsűrinek nehéz dolga volt, mert a sokféle, jól, autentikusan bemutatott stílusból nehéz volt kiválasztani azt, ami a „legretróbb” volt. Amíg a zsűri meghozta a döntését, éjszakai filmvetítés következett: természetesen régi vagy retro témájú filmekből. Így aztán három csoportban néztünk filmeket – rajzfilmet, indiános, illetve diszkós filmet. Mire a vetítés véget ért, megszületett a jelmezverseny eredménye is: Somogyi Réka és Orosz Hajni ruhája ért első helyezést. A többiek sem mentek el azonban üres kézzel – természetesen minden résztvevő kapott valami apróságot díjként. Az eredményhirdetés után, a lefekvés előtt pedig ismét a vetítésé volt a szerep. Csakhogy most mindenki ugyanazokat az esti meséket nézte. Jött a tévémaci, aki leült a tévéje elé, és megnézett velünk együtt néhány régi mesét a Futrinka utcából, Frakkról, Mekk Elekről és a Nagy Ho-ho-horgászról. Mire befejeződött az utolsó történet is, néhányan valóban álmosan, fáradtan indultak neki a lefekvésnek. Hajnali kettőkor akadt már olyan gyerek, aki örült, hogy vízszintesbe helyezheti magát és alhat, de sokan még csak ekkor ébredtek fel igazán. Reggelig sutyorogtak a sötétben, nevetgéltek a takaró alatt egymáson és saját magukon. Persze a reggeli ébresztőnél – a kellemes őszi időjárás ellenére – sokan fáztak már a kialvatlanságtól. Egy azonban biztos: a búcsúzáskor egyikük sem mondta, hogy nem szeretne megint egy hasonló éjszakát eltölteni a barátokkal itt, az iskolában.
Ha végiggondolom mindazt, ami ezen az éjszakán történt, úgy érzem, hogy a hagyomány jövőre is folytatódni fog.
Drobenák Katalin
