Valamikor réges- régen általános iskolásként nagy lelkesedéssel indultunk vöröskeresztes szakkörre, ahol elsősegélynyújtást, házi betegápolást és csecsemőgondozást tanultunk. Gergely Marika néni vezetésével, az akkori asszisztensek Czeilinger Magdi néni és Pusztafi Erzsike tartották az órákat.
Az elmúlt évek során ezek jelentősége nagyon alul maradt. Biológia órákba próbáljuk becsempészni a legalapvetőbb ismereteket, de mindig érzem, hogy ez nagyon kevés. Utoljára Nogula Istvánné, Gitus életvitel órákon és Várhelyi Marika az úttörösöknek tartottak elsősegély oktatást, vitték a gyerekeket versenyekre. Marika nyugdíjba vonulása után megörököltem az Ambu-újraélesztő babát, ami elég nagy ahhoz, hogy csak a szekrényben porosodjon.
Továbbképzésen felfrissülve a legújabb szabályokkal, februártól elindítottuk az elsősegélynyújtó szakkört. Az 5-6. évfolyamnak hirdettük és rögtön beneveztünk az Országos Elsősegélynyújtó Versenyre. Később jöttek az újabb felkérések: katasztrófavédelmi verseny elsősegélye, Országos Vöröskeresztes Verseny. Valahogy hirtelen 10 fiú járt a szakkörre. Mivel többnyire ezek gyakorlati foglalkozások, ez a létszám már soknak is bizonyult. Ha mindenki csak egyszer csinálja végig a szabályos légútbiztosítást, újraélesztést, már vége is az órának. Kötszerből is nagyon kevés volt, azzal kezdtünk dolgozni. A gyerekek egymást kötötték, de szerencsére mindig benézett 1-2 napközis, akit ott is tartottunk „sérültnek”.
A fiúk nagyon lelkesek és szorgalmasak voltak, a 2. héttől egyedül készítették elő a kellékeket, megtanulták, hogy a saját biztonságuk a legfontosabb, mindent fertőtlenítettek. Március végén iskolánkban rendezték az Országos Vöröskeresztes Verseny területi fordulóját, amin a nagyobbakat már el is indítottuk. Joó Attila, Papp Máté, Tálasi Lajos és Szabó Zsolt a 8. a osztályból és Nagy Flórián a 7. b osztályból 7. helyezést hozták el, alig két hónap tanulás után.
A Katasztrófavédelmi Versenyen a nagyobbak 4. a kisebbek 8. helyezést értek el áprilisban. A hatodikosok közül Barki Milán, Faragó Balázs és Rebi Zsombor 7. legjobb csapatként jutott az országos döntőbe elsősegélynyújtásból. Ennek kemény munka volt az előzménye: anatómiai, élettani és elsősegélynyújtási feladatokat oldottak meg, sőt ellátogattunk a mentőállomásra is. A döntőn főleg gyakorlati feladatokat kaptak: be kellett mutatni az alapvető kötözéseket, fektetéseket, majd a csapatnak 8 helyszínen kellett ellátni a sérülteket: motorbalesetest, szén-monoxid mérgezetteket, testnevelés órán sérült gyerekeket, égési sérülteket, koponyasérültet stb.
Szerencsére nagyobb balesetnél a valóságban még nem kellett segíteni, de döntő utáni másnap 2 gyerek az iskolában elvágta az ujját. Az elsősegélynyújtóink látták az esetet és jöttek segíteni. A sérült kisfiúnak mondtam, hogy estére már a ragtapasz is elég, de Ő ragaszkodott a kötszeréhez, mert azt a Balázs és a Zsombor kötötte. Ezek a gyerekek, már tudnak annyit, hogy kisebb sérüléseket ellátnak, a mentő kiérkezéséig segíteni tudnak, sőt a legújabb szabályoknak megfelelően megkezdik az újraélesztést.
Jövőre szeretnénk minél több gyereknek ezt megtanítani, amihez a segítőim már megvannak. Igaz a nyolcadikosoktól el kell búcsúzni, de a kisebbek már oktatóként besegíthetnek. Tudom, hogy ez még nagyon kevés, legjobb lenne, ha külön óra lenne az elsősegélynyújtás, de bízom benne, hogy egyre kevesebbet hallunk olyan esetről, hogy csak a 20. ember állt meg egy bajbajutottnak segíteni. Ha csak segítséget hívunk, már segítettünk!
Pintér Lászlóné
