Reggel nehezen indultam el otthonról, mert nagyon fájt a lábam, de szerencsére Hajnika anyukája elvitt minket az egészségházhoz.
Amikor megérkeztünk várakoztunk. Öt perc múlva megjelent az osztályfőnökünk és átadta a chipet, a rajtszámot majd a pólót. Amikor látta, hogy 6,5 km-t fogok futni, azt mondta, ilyen távon csak a profik indulnak. Erre én azt válaszoltam, én is az vagyok. Még azt is mondtam, a dobogón is fent leszek. Ő nem hitt nekem, ezért fogadtunk is.
10-kor elindult a 2,7 km-es mezőny az osztálytársaimmal. Nagyon vártam a célba érésüket. A következő program az ovisok futása, majd végre a 6,5 km következett.
Amikor elrajtoltam, nem izgultam. Kinéztem egy felnőttet, és vele futottam, de az volt a baj, hogy a Halastónál egy kicsit elfáradtam, így inkább egy másik felnőttel futottam tovább.
El se hittem, hogy első leszek, nem volt bennem ez a tudat, csak az, hogy dobogón legyek. Eredményhirdetés előtt bemutatót tartottak az önvédelmisek, és az SZTC táncosai.
Amikor a dobogóra álltam, nagyon tetszett, hogy a többiek az osztályból tapsoltak, visítottak. Egy hatalmas láda gyümölcs volt a jutalmam. Köszönöm.
A legjobban mégis az tetszett, hogy az osztály megnyerte az iskolások kupáját.
Miután anya még készített néhány fotót hazaindult a család.
Takács János 6.c
