Mi is az a dadaizmus? Nehezen értelmezhető művészettörténeti korszak a XX. századból? Zagyva, érthetetlen beszéd és írások összessége, bekategorizálhatatlan stílusú művészektől? Mekkora relevanciája van az egyik legfurcsább művészeti irányzatnak napjainkban? Ezeknek a kérdéseknek megválaszolására tett kísérletet Mányoki Ádám képzőművész és Nagy Zopán író, költő, fotóművész, a Heinrich Antal Ház és Könyvtár családias közegében. A Tárnoki II. Rákóczi Ferenc Sportiskolai Általános Iskola diákjai körében, nagy érdeklődés és pozitív visszajelzések kísérték a két alkotó, művészettörténeti és performatív jellegű előadását. Mányoki Ádám a stílus művészettörténeti szegmenseit, legfontosabb alkotóit és jelenkorban lévő aktualitását próbálta elfogadtatni a jelenlévőkkel, míg Nagy Zopán aktív stílusbéli alkotóként szemléltette, milyen is a dadaizmus napjainkban. A lázadás, a normák átértelmezése, valamint az elfogadottól való eltávolodás, vonzó hívószavaknak bizonyultak a publikum figyelmének felkeltése ügyében. A Heinrich Antal Ház könyvtárában újra műalkotássá érhetett Duchamp piszoárja, valamint egy rövid, rögtönzött felolvasás keretein belül, megnyilvánulhatott a Cabaret Voltaire lázálomszerű, deviáns közege is.

Köszönhetően a fehér farkas felolvasásának, Nagy Zopán úti bőröndjének, a csótánymintás szürke sálnak és Hugo Ball karton öltözékének.

Ha a kedves olvasó egy szót sem értett az előző pár sorból, kérem ne aggódjon, már közelebb is lépett egyet a dadaizmus irányába.

ÁM