A kisiskola udvarán található magas ágyás ősszel új életre kelt: virágokkal, és egy kedves kis manóval varázsolt belőle kellemes látványú részt a 3. b osztály. Ez a közös munka ihlette meg őket az alábbi sorokra.

Idén ősszel iskolánkban,
Az udvarunk legsarkában
Magaságyás szomorkodott,
Üresen állt, porosodott.

Raktunk bele virágföldet,
Árvácskákból egyre többet.
Így lett színes, csupa virág,
Gyönyörű kis mesevilág.

Locsolni kell elég gyakran,
Míg új bimbó ki nem pattan.
Folyton nyíló, szép kis növény,
Habár nem lesz sose sövény…

Nekünk igy is tetszik nagyon,
csepp kis öröm az udvaron.
Szeretettel vesszük körbe,
Vigyázunk, mint drágakőre.

Van manónk is (nem igazi),
Szalmakóccal mi tömtük ki.
Haja lobog, inge lenge,
mosolyog, ha épp jössz szembe.

Szeme huncut, arca kedves,
Madarakkal illedelmes.
Hogy mit üzen?
Nevess sokat,
S ültess te is virágokat!