Belebújunk maskarába,
Úgy megyünk a jelmezbálba.Farsangolunk, vigadunk,
Reggelig csak táncolunk.
A farsang évszázadok óta a nagy télvégi mulatságok ideje, amelyet még a királyi udvar is illő pompával ünnepelt meg. Ez volt az utolsó alkalom a mulatságra, utána következett a húsvétig tartó nagyböjt. Nem maradt ki senki a farsangi időszakot lezáró háromnapos dőzsölésből. Még a legszegényebb zsellér is igyekezett, hogy igazi jó falat kerüljön az asztalára, s még egyszer jól kitáncolja magát.
Mit is ünnepeltek ilyen nagy vigalommal? Minden európai nép szokásaiban fontos események a telet lezáró, tavaszt váró ünnepek. Ezek a nagy ünnepi lakomák az ébredő természet bőségét, termékenységét biztosítják.
A farsangi mulatság fénypontját jelentette a maskarások, farsangosok megjelenése a házaknál. Jöttek a gólyák, lovak, kecskék, gyakran fiúnak öltözött lányok, vagy asszonyruhába bújt legények. Gyakran egész hosszú, sokszereplős jelenetet adtak elő, tréfás lakodalmat, temetést, a betyárok kalandjait a pandúrokkal.
A pásztorfiúk házról házra jártak a következő mondókával:
Hopp, hopp farsang!
Megölték az ártányt,
Nem adták a máját,
Csak a szalonnáját.
Kezükben két méter hosszú, pántlikákkal feldíszített, meghegyezett nyárs volt. A felköszöntött házigazdák szalonnadarabokat szúrtak a nyársra jutalmul.
Farsangkor csak az a pártában maradt lány volt szomorú, akit a legények kicsúfoltak:
Húshagyó, húshagyó,
itt maradt az eladó.
A Jászságban rossz, hamis fazekakat dobáltak a lányok kertjébe: Nem adta férjhez kend a lányát, szűrjék kendtek együtt a ciberét.
A cibere már a két nap múlva kezdődő böjtöt idézte.
(Forrás: Bihari Anna, Pócs Éva: Képes magyar néprajz)
Muskovicsné Lepsényi Katalin