Farsangkor a gyerekek többnyire szépséges, csodás lények vagy különleges tárgyak szeretnének lenni; de ehhez mindenképp egy varázsló felnőtt segítsége kell. Ezt a sok fáradságot, az egy délutánra szóló, és még csak nem is hasznos holmi előállítását a szülő azért vállalja, hogy gyermekének örömet szerezzen. E készülődésnek a műremekeit megcsodálhattuk farsangi ünnepeinken. Amellett, hogy minden kisdiák maskaráját emléklappal és csokoládéval jutalmaztuk, a zsűri külön kiemelte a sajátkezűség értékét!
Ez alkalmat megragadva szeretnénk megköszönni iskolánk egykori igazgatójának Váradi Imrénének a közreműködését a jelmezesek értékelésében.
Ahogy végiggondoljuk az alsó és felső tagozatos valamint, az alapítványi bálunkat, melyek a februári hónapot végigkísérték egy nagyon erős közös nevező tűnik fel. Méghozzá az, hogy mi mindenre képes az ember –másokért. Manapság, amikor sokféle erő abban az irányban hat, hogy zárkózzunk be, törődjünk csak a magunk bajával, ezt különösen fontosnak tartom. Hogy szánjunk néhány pillanatot arra: vajon mi, kinek a kedvéért hozunk szívesen áldozatot? Ez az áldozat persze nem feltétlen pátosszal teli, talán nehezünkre sem esik, és lehet, csak egyetlen embernek szól.
De mégis létrehoz valamit, ami még erősebbé teszi a kötést. Mert másokért sokszor hatványozottabb erővel tudunk cselekedni. Röviden ennyi a fent említett események mérlege. Szülők, hozzátartozók, pedagógusok, barátok, ismerősök, helyi vállalkozók összefogása a gyerekekért. Példaértékű. Köszönet érte.
Berki Cecília
