Június 5-én kirándulni indultunk a Budai hegyekbe. Kihasználva a csoportos BKV napijegyet, utaztunk villamoson, autóbuszon, fogaskerekűn (amin a gyerekek többsége először ült). Felmentünk a Széchenyi-hegyre, ahonnan egy rövid túrával átsétáltunk a János-hegyre. Természetesen nem hagyhattuk ki a hegy csúcsát sem, az Erzsébet-kilátót, melynek egyik oldaláról lenyűgöző tájkép, másik feléről csodálatos budapesti panoráma tárult elénk. Miután kigyönyörködtük magunkat a látványban, Libegőre ülve lementünk a hegyről. Hajókirándulást terveztünk, de a természet keresztülhúzta a számításainkat: a Duna áradása csak a rakpartig engedett minket. Helyette inkább megmásztuk a Gellért-hegyet, fényképeztünk a Citadelláról és nagyokat csúszkáltunk a játszótéren.
A második napon meglátogattuk az érdi Magyar Földrajzi Múzeumot, ahol Vámbéry Ármin Közép-Ázsiában tett utazásait elevenítettük fel egy rendhagyó földrajz óra keretében.
A tanév utolsó hétvégéjén pedig kétnapos kirándulásra mentünk Tésre, a Gaja-szurdok völgyébe. Egy hosszú túra után az evangélikus parókián aludtunk, majd másnap leutaztunk Balatonfűzfőre. Az ottani kalandparkban próbára tettük bátorságunkat, majd az átélt izgalmakat bobozással enyhítettük. A balatoni kirándulást pedig mi mással is lehetne megkoronázni, mint egy jó nagy csobbanással a magyar tengerben. Így tettünk mi is, a nap befejezéseként a délutáni melegben a Balatonban hűsítettük le magunkat.
Pintér Lászlóné
Normafánál
Vámbéry nyomában
Rendhagyó földrajz óra
Pihenés a Gaja szurdokban
Hősök a kalandparkban
Bobozás Balatonfűzfőn
