Ötödik osztályosok egy lelkes kis csapata az első márciusi napok kellemesen langyos időjárását kihasználva felkerekedett, vonatozott, négyes metróra szállt és egy kis gyaloglás után a Kálvin térről megérkezett a Petőfi Irodalmi Múzeumba.
A múzeumban már várták őket. Kedves halk szavú múzeumpedagógus tartott rendkívüli türelemmel és beleéléssel rendhagyó magyar órát, hiszen közvetlen közelről csodálkozhattak rá a gyerekek a Petőfi relikviákra. Kiskőröstől Segesvárig volt a tárlatvezetés címe.
Az első élmény rögtön a ruhatár elhagyása után érte a kis csoportot. Ott száradt ugyanis a „Mit kíván a magyar nemzet” egy példánya, nem máshonnét, hanem egyenesen a lépcsőfordulónál álló, legendás Landerer és Heckenast-féle nyomdagépből. (Tintasugár sem csinálta volna szebbre!)
A termeken végighaladva a Petőfi-életút állomásait kísérhették végig a gyerekek. A kiállítás hangulatos, szép vizuális elemeket, effekteket hordoz, a mai kor interaktivitás iránti igényét teljes mértékben kiszolgálva. Szinte időutazás-szerű élményt nyújtottak a hangulatfestő díszletelemek, a korabeli ruhák, tárgyak.
A gyerekek lelkesen töltötték ki a feladatsort, amelyet a múzeumpedagógiai foglalkozás részeként kaptak.
A tárlatvezetés végén még volt idő egy kis kötetlen nézelődésre a gazdagon berendezett vitrinek között.
Azon a kellemes kora tavaszi délutánon élményekkel gazdagon indultak vissza diákjaink Tárnokra.
Szabadicsné Hegedűs Dóra