Egy szép őszi napon a 2. a és b osztállyal kirándulni mentünk a Budakeszi Vadasparkba.
Kicsit izgultam az időjárás szeszélye miatt, de igazi kiránduló időt fogtunk ki.
Ebéd után indultunk. A szakvezető már várt ránk. Bemutatta a Magyarországon előforduló, a parkban is megtekinthető őshonos és betelepült emlős kisragadozó fajokat.
A gyerekek körében nagy sikert aratott a róka. Csodálhattuk vastag bundáját, okosságát. Szinte kutya módjára viselkedett, várta a jutalom falatokat. Azt is megtudtuk, miért sötét színű a füle. Láttunk görényt, nyestet, kövéren sütkérező mosómedvét. Az aranysakál egy kis ennivalóért rángatta vezetőnk kapucniját. Az egyik hiúz nagyon idős, de jó egészségnek örvend, amit annak köszönhet, hogy védett helyen él. A vadmacskát egy fa lombkoronája rejtette, tökéletesen beleolvadt környezetébe.
A madarak közül nekünk legjobban a csóka tetszett. Meglepően tiszta hangon utánozta az emberi beszédet. Fennhangon kiáltozta az „apa”és „jaj” szavakat.
A bemutató után a friss levegőn megettük uzsonnánkat, majd egy rövid erdei sétán megnéztük a nagyvadakat. Láttunk barnamedvét, szürke farkast, gím- és dámszarvast, őzeket, muflont, lovat, vaddisznót. Közben gyűjtöttünk makkot, leveleket.
A délutánt játékkal zártuk egy különleges játszótéren, ahol lehetett cincéren, bodobácson lovagolni, gombára mászni és egy kötélpályát is kipróbálhattunk.
Diákjaink sokat tanultak ezen a délutánon, de nem hagyományos tanórán, hanem az ott tanultakat kiegészítve, közvetlenül a természetben figyelték meg az állatok életét.
Ottné Lepnyák Julianna
