2018. október 26-án, pénteken, elmentünk Anasztázia pusztára, a tehenészetbe.
A találkozó helyéül a Rákóczi útnál lévő kutyaeledeles bolt lett kijelölve. Volt, aki a suliból, volt, aki otthonról érkezett. Mikor megjött mindenki, átkeltünk a Dózsa György úti kereszteződésen, majd egy földes-köves úton mentünk tovább. Egy idő után megláttunk egy kis épületet, ahol tehenek pihentek. Továbbsétálva egy madaras kertet pillantottunk meg, benne két óriási struccot. Egy hatalmas ház állt előttünk, amelyből két kutyus ugatott kifelé. A házból kijött egy szemüveges, befont hajú néni, meg egy lompos kiskutya.
Vezetőnk a traktorokról kezdett mesélni, majd bementünk egy kapun, és ott megmutatta, hogy jobbra azok a tehenek vannak, amelyeket naponta kétszer fejnek, balra pedig azok, amelyekhez be fogunk menni, hátrébb meg a beteg-, illetve a szülőszoba van. Bementünk és nagyon sok kis bocit láttunk. A másik oldalon egy hosszú tehénsor volt mellettünk. Amikor a kis bocikhoz értünk, akkor pont a tejet itták. Megsimiztük őket, azután kimentünk a kapun. A túloldalon felmászhattunk egy nagy kukoricaszemes domb tetejére, ahol két gyerek elhagyta a cipőjét a kukoricaszemek között (szerencsére néhány nap múlva sértetlenül került elő mindkét cipő). Azután bementünk a fejőházba, ahol láttuk, hogy fejik a gépek a teheneket. Meg is kóstoltuk a tejet, amely nagy tartályokban volt. Végül elbúcsúztunk a nénitől és a kutyusától, és hazamentünk.
Nagyon jó volt, máskor is szívesen elmennék oda.
Bonyhárti Boglárka 5.b
.
