Cim, cim, cimbora (2008)

Az idősebbek közül sokunk fülében cseng ismerősen a dallam és a szöveg: Cim, cim, cimbora, volt egy cimborám. Az értékközvetítő műsor évtizedek óta nyújt ismereteket, nevel és szórakoztat. Szerencsére a mai kor gyermekeinek sem kell nélkülözniük.

A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola 51 diákjával 2008. november 7-én a Művészetek Palotájában jártunk. Meghívást kaptunk a Duna Televízió Cimbora adásának forgatására.

A gyerekek közül azok utazhattak el a programra jutalomként, akik már bizonyították tehetségüket, a magyar nyelv és irodalom területén való jártasságukat. Velünk tartottak az október 23-i színvonalas műsor szereplői is.

A Művészetek Palotájához érve a kilátóból gyönyörködtünk Budapest panorámájában, majd a Nemzeti Színház körül tettünk egy rövid sétát. Az épület ornamentikája lenyűgöző, a múlt és a jelen kulturális, építészeti emlékei kapcsolódnak össze benne. A parkjában pedig a magyar színjátszás óriásainak szobrai láthatók. Miközben a gyerekekkel sétáltunk, azon tűnődtem, milyen illékony a hírnév, az emberek emlékezete. Ezeknek a 10-14 éves diákoknak már nem sokat jelentett Ruttkai Éva, Bessenyei Ferenc, Gobbi Hilda, Kiss Manyi vagy épp Latabár Kálmán neve, művészete.

Iskolánk igazgatójával, Vályogosné Kertes Erzsébettel és Egri Ferenc kollégámmal beszélgetve született meg bennünk a gondolat: indítsunk el egy olyan versenyt, melynek során az osztályok egy-egy kultúrtörténeti értékű magyar filmet tekintenének meg, s ehhez kapcsolódó feladatokban mérhetnék össze tudásukat, rátermettségüket.

A Művészetek Palotája egyik előadótermében már várt bennünket a forgatócsoport. A gyerekek izgatottan foglalták el helyüket a székeken. Előzetesen sokat készültek, több Mátyás királyról szóló mesét és mondát olvastak el.

Az első előadó dr. Kriza Ildikó, néprajzkutató volt. A 2008-as reneszánsz év kapcsán beszélt Mátyás királyról, a hozzá fűződő, hazánkban és a környező országokban fellelhető, összegyűjtött népköltészeti kincsről. Előadását Kóka Rozália csángó meséje és egy horvát ballada bemutatása színesítette. Sajnos az idő gyorsan elszállt, így a gyerekek kérdéseire már nem jutott idő, s a Kriza Ildikó gyűjtését tartalmazó könyv dedikálására is csak a folyosón került sor.

A második részben Nagy Bandó András hozta el nekünk a gyermekverseiből készített összeállítását. A főként humoristaként ismert művész már több kötetet jelentetett meg. Úgy tudta a gyermekek lelkét megérinteni művei hangulatával, ahogy csak kevesen bírnak e képességgel. A nézőtéren az önfeledt nevetést a szívszorító, könnyes pillanatok váltották. Elgondolkodtató költemények csendültek fel, majd a magyar nyelv játékosságában, zeneiségében gyönyörködhettünk. S a kamaszok - akik sokszor nyersek, nem találják helyüket a világban - erre az órára elfelejtették felvett szerepeiket, s merték megmutatni valódi, gyermeki személyiségüket.

Sok hasonló alkalomra lenne szükség, hiszen ha mi, pedagógusok nem mutatjuk meg az értékeset a felnövekvő nemzedéknek, akkor az sokuk előtt zárva marad. S így azt sem fogják tudni, mit veszítettek, milyen lehetőségektől estek el. Dolgunk a világot kinyitni előttük, s majd ők eldöntik, mit fogadnak be belőle.

Önöknek pedig azt javaslom, ha tehetik, nézzék meg a felvett műsort a Duna televízióban.

Várhelyi Mária

Képek a kirándulásról