2009. november 13. péntek
Nos, egy ilyen dátum többünkben némi félelmet generál, akkor is, ha elutasít mindennemű mágiát.
Kár lenne tagadnom, nekem is volt némi ártó gondolatom az időponttal kapcsolatban, hiszen tudatosult bennem, hogy a sors különleges játéka kapcsán ezen a napon kirándulunk az osztályommal, az 1. b-vel. (Ezt itt csupa nagybetűvel kellett volna írnom, hogy a drámaiságot kellőképpen kifejezzem.)
Az első ilyen megmérettetése volt ez a frissen verbuválódott, az iskolai klímától még hipnotikus állapotban lévő gyerekeknek, és nekem.
Félelemmel vegyes várakozással néztünk a nap elé, ugyanakkor kíváncsian vártuk milyen hatással lesz ránk a rengeteg látnivaló, mennyire közérthető módon láttatják majd velünk a fizika és a természet törvényeit.
Bár 7 évesekről lévén szó, azt gondolom, cseppet sem érdekelte őket, hogy a világ nagyjai milyen fizikai törvényeket alkottak, sokkal inkább a játék, melynek során számos dolgot kipróbálhattak.
Ez egy átlagos kirándulás, átlagos képességű (na jó, annál kicsit jobb) gyerekekkel.
De a történet csattanója most következik:
Mivel a cikk írásakor már néhány hónap eltelt a szóban forgó esemény óta, ezért kértem a diákjaimat segítsenek nekem visszaemlékezni, hogy könnyebben összefoglalhassam az eseményeket, mi mindent láthattunk és próbálhattunk ott ki.
És ekkor a gyerekek egymás szavába vágva mesélték, milyen érzés volt a tükörlabirintusban sétálni, hogyan emeltek föl, vagy éppen hogyan vezettek négyszögletű kerékkel bíró autót.
Ki volt az, aki rá mert feküdni a fakírok által oly nagyon kedvelt szöges ágyra, ki milyen olimpiai csúcsokat döntött meg a 10 méteres futásban.
Ki ereszkedett le szélsebesen a drótkötélpályán, és hogyan nem tudtuk elkapni az egymásnak dobott labdát a forgószobában, valamint milyen volt tépőzáras ruhában lógni a függőleges falon.
És mindezt még sorolhatnám…, mert a gyerekek ennél lényegesen több dologra emlékeztek vissza ami nagyon nagy örömöt okozott, hiszen mindez hűen jelzi, hogy milyen maradandó élmény volt osztályom számára ez a kirándulás. (És nem azért, mert bárki belepottyant volna az aranyhalak közé a tóba.. J)
Remélem számos ilyen, és ehhez hasonló közös élményben lehet még részünk. Hamarosan az év végi kirándulások következnek.
Planetárium, Budakeszi Vadaspark, Fogaskerekű vasút…
Majd mesélek….
Varró Éva