Többségünk számára a fenti szavak közül talán a sólyom kifejezés nem szorul magyarázatra, ám a többi jelentésének megfejtése igényel némi koncentrációt.
A 2. b osztály tanulói azonban már ismerik a fenti szavak jelentését. Nem tettek mást, mint május 13-án, pénteken, részt vettek egy időutazáson, (amely osztálykirándulásnak volt álcázva) és mintegy 5-600 évet suhantak vissza az időben. Visegrád, 1400-as évek… (Nem elírás; ott jártunk...)
Elsőként a Fellegvárat vettük be, ugyan a modern kor vívmányaként busszal tettük meg az utat, de közben erősen elgondolkodtunk azon, hogy vajon hogyan történt ez a régmúlt időkben.
A Panoptikumban részesei voltunk egy királyi lakomának, Zsigmond és számos főméltóság társaságában, valamint megismertük a korabeli lovagok teljes fegyverzetét.
Mátyás király palotájának udvarán pedig, részben ki is próbálhattuk a fegyverviselés mikéntjét, hál’ isten, nem egy csatában. Hajítottak a gyerekek kelevézt; ami ugye nem más, mint egy régi magyar dobócsillag, és kipróbálhatták az íjászat nem kevés ügyességet és állóképességet igénylő lovagi sportját.
Ennyi háborúskodás után békésebb vizekre eveztünk; gyertyát öntöttünk, kályhacsempét készítettünk, papírt merítettünk, csuhé virágot hajtogattunk.
A középkori foglalatosságok fáradalmait egy reneszánsz színielőadás keretében pihentük ki.
Külön érdekessége volt a napnak a solymász-bemutató. Az egyik sólyom ugyan messze elröppent, a szabadságot választva, így sosem láttuk többé. A másik madár azonban igényt tartott a solymász által szervírozott friss húsra, így a fejünk fölött többször átrepülve, (melyet félelmünkben csukott szemmel figyeltünk) majd a solymász karján landolva, meg is kapta jussát.
Megcsodálhattuk a Herkules-kút vörös márványba faragott gyümölcsfüzéreit, és Mátyás címereit. (Ha esetleg valaki nem tudna részt venni időutazáson, ezt a szökőkutat megtekintheti az 1000 Ft-os címletű pénzünkön.)
A nap végéhez közeledve egy Mátyás korabeli reneszánsz várkertben múlattuk az időt… Kipróbálhattuk a forgóhintát, a hordós sárkányszekeret, a labirintus útvesztőit, és a Bucintorot, amely Mátyás dunai hajójának játékos mása, de megépítésében és szerkezetében is egy valódi hajóra emlékeztet.
Számos élménnyel gazdagodva, kissé fáradtan ugyan, de visszatértünk a jelenbe, ahol az időutazóknak kijáró szívélyes fogadtatásban volt részünk, t.i. az anyukák, apukák (ők a szponzoraink) már nagyon vártak minket. Köszönet Nekik azért, hogy mindezt megélhettük!!!
Külön köszönet Bánki Betti és Mráz Bence anyukájának, Gergely Matyi apukájának, hogy vállalták a kirándulás többnyire kissé zajos pillanatait, és velünk jöttek a nagy útra.
Remélem mindannyiunk számára maradandó emlék ez a nap!
Varró Éva
