Március 24-e, szombat, munkanap…, nos így kezdődött…

Ezt a dolgos napot aktív természetjárással kívántuk eltölteni, annak reményében, hogy a tavaszi tőzike, a nőszirom és a keltike szépsége hamarabb rögzül majd valamennyi résztvevő memóriájában, mintha ezt az osztályterem falai között próbáltuk volna megtenni. Az a „néhány” kilométer gyaloglás pedig állóképességük fejlesztésére lesz jótékony hatással. Gondoltam én…

Akkor még nem sejtettük mi vár ránk :-), János bácsi vezetésével.

Máriaremetére busszal érkeztünk. Eddig rendben is volt minden. A Remete-szurdokon át eljutottunk a Remete-barlangig, ahol egy pillanatra elképzeltük régi-régi őseink viszontagságos, kissé hideg barlanglakásában a mindennapjaikat. Eddig a pontig csak csendes, langy tavaszi sétának tekintettük utunkat, ahol virágok nézegetésével múlatjuk az időt. Hamarosan rájöttünk ez így tévedés; a bemelegítésen vagyunk túl. A táv java része ezután következik.

A Remete-hegyre való feljutás már erőt próbáló mutatvány volt, és a helyzet csak egyre fokozódott. Kitömött hátizsákjainkkal, azt nem mondom, hogy könnyedén, de feljutottunk, azaz felmásztunk következő állomásunkra, a Zsíros hegyre. A látvány azonban mindenért kárpótolt. Madártávlatból szemlélhettük Pilisvörösvárt, Solymárt. A tiszta időnek köszönhetően pedig láthattuk a Pilis és a Visegrádi-hegység vonulatait.

Következett Nagyszénás. Itt, a kissé elcsigázott csapat, - bár lehet, hogy csak nekem tűnt úgy, megpihent a szeles dombtetőn. És a távolban feltűnt Nagykovácsi templomtornya, ami küldetésünk végét jelentette. Ott várt minket a busz! Oda már gyakorlatilag legurultunk…, na jó, csak vicc volt. Hegynek föl, és hegyről le, cirka 12 km-t tettünk meg valamennyien, anélkül, hogy bárkinek panaszkod(hat)tunk volna. Hiszen nem is volt miért…

Minden 3. a és 3. b osztályba járó gyerek büszke lehet magára, hogy megtette ezt a „maratoni” távot. Remélem sokáig emlékezni fogtok rá!

Büszke vagyok a szülőkre is, akik vállalták, (gyanútlanul :-)), hogy velünk töltik ezt a napot. Köszönöm Nekik!

Köszönjük János bácsinak is a hozzáértő vezetést!

Varró Éva