Felsős nyári tábor (Káptalanfüred 2012. július)

Képek a táborról

Idén Káptalanfüreden táboroztak Egri Ferenc és Érdi Antal tanárok vezetésével az általános iskola felsősei.

Ez egy ötnapos program volt és július 2-án (hétfőn) indultunk el egy reggeli vonattal, de volt néhány személy, aki autóval utazott Feri bácsi jóvoltából. Körülbelül fél 12-re érkeztünk meg a táborhelyünkre, ami idén a Józsefvárosi Gyermektábor volt. A meleg idő miatt az első napi program a fürdés volt, amit a tábor saját strandján tettünk meg. Még soha nem tapasztaltuk ilyen melegnek a Balatont. A vacsora tarhonyás hús volt, ami mindenkinek ízlett. Utána a kertmoziban egy filmet néztünk meg, melynek címe: Az éhezők viadala. Feri bácsi csak úgy jellemezte a filmet, miután vége lett, hogy „limonádé volt”. /Azóta se tudom, hogy lehet egy film limonádé, de ha Feri bá azt mondja, akkor az volt./

Kedden, reggeli után a meghirdetett sportversenyek mellett szabadfoglalkozásra is akadt lehetőség. Voltak például néhányan, akik pókereztek. Délután kifejezetten jól esett megfürdeni a tóban, majd este a futó- és szkanderverseny után újból megmártóztunk az éjszakai Balatonban.

A harmadik nap elég izgalmasra sikerült, hiszen a balatonfűzfői bob pályára látogatott el csapatunk. A kiadós bobozás után egy kalandparkon is végigmentünk. Itt mindenki hősiesen megmutathatta akrobata képességeit. A délutáni fürdőzésre megérkezett Csaba bácsi a kenujával és gitárjával. Jó néhányan kipróbáltuk evezőtudományunkat mialatt a lányokat csónakáztattuk. Este eljátszott jó néhány dalt, köré gyűltünk és nagyon élveztük a játékát. Én ezzel különösen így voltam, mivel a tanár úr megengedte, hogy hangszerén kiélhessem gitározni vágyásomat. De ezzel még nem volt vége a napnak, mert Feri bácsiék bátorságpróbával leptek meg. Ez abból állt, hogy késő este bementünk a közeli erdőbe, ahol volt egy út aminek a mentén néhányan elbújtak és megijesztettek minket.

Csütörtöki főprogramként a füredi aquaparkba látogattunk, ahol az egész napot csúszdákon, hullámfürdőben és az élménymedencékben töltöttük el. Egy alkalommal lecsúsztam Feri bával és sikeresen ki is estünk a gumiból. Az ebéd pizza volt, és lehetőség volt több fajta közül választani. Miután kiértünk a vízi birodalomból elindultunk a vonathoz. Oda is értünk hat óra öt percre - így úgy éreztük, hogy pont jók vagyunk a hat óra tíz perces vonathoz -, azonban a bemondó kedvesen közölte, hogy a vonatunk hetven percet késik. Még így is viszonylag jól jártunk, mivel volt olyan vonat, amely kettőszázhetven perces késéssel érkezett. Volt időnk üdítőt és mindenféle mást vásárolni. Miután visszaértünk a táborba, vacsoráztunk: egy nagy adag fasírtot rizzsel. Az esti program egyéni akadályverseny volt, ahol a táborral kapcsolatos kérdésekre válaszolhattunk értékes pontok megszerzéséért. A napot szalonnasütéssel zártuk.

Másnap reggel mindenki bánatos volt, hiszen érezte, hogy hamarosan vége a nyaralásnak, de Anti bácsiék mindent megtettek, hogy az utolsó nap is kellemes legyen, és ez sikerült is nekik. A táborértékelés után utoljára merültünk el a tó hűsítő hullámaiban. Délután vízibiciklizés színesítette a fürdőzést. A tárnoki állomásra hét órára érkezett meg a csapat, ahonnan mindenki hazafelé vette az irányt. Nekem ez volt a negyedik táborom Anti bácsiékkal, mindegyik tetszett, nem tudom eldönteni melyik volt a legjobb. Én szerettem az összes programot és nagyon jó volt a hangulat is. Remélem, sikerült hozzá kedvet csinálni, és ha igen, jövőre találkozunk.

Rebbenszki Gergő, 8. a

Képek a táborról

 
 


 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 


 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 


 


 

 

 
 
 
 

vissza