Szabó Lőrinc: Elemi

Ekkortájt kezdődött az elemi.
A betűket már tudtam…Valami
börtön lesz ez is, itt nincs kegyelem…
„Kezeket karba!” Engedelmesen
ültem, vártam; s jó viseletemért
óra végén a néni megdicsért.
No, ez nem nehéz gondoltam…S nagyon
csodálkoztam, később a nyelvtanon:
azt tanítják, amit úgyis tudunk?
És a számtan, az a százszor megunt
kétszerkettő! A földrajz, az igen,
az új volt, tetszett, rettenetesen,
meg a térképek – hogy egy perc alatt
a messziről oly sokat mondanak…
Jó tanuló, nem lázongtam soha;
de csak akkor tetszett az iskola,
amikor semmi sem feszélyezett:
ha hagyták, hogy természetes legyek.