Az afrikai vadászexpedíciók, vagy egyéni megbízások már eleve tudományos céllal, valamely múzeum vagy kulturális intézmény afrikai gyűjteményének megteremtése, vagy kiegészítése érdekében jöttek létre. Kittenberger Kálmán az első világháború előtt és után, évtizedeken keresztül végzett gyűjtéseket. Írásai alapján Kelet-Afrika állatvilágának atlaszát lehetne összeállítani. Kittenberger mintegy 200 példányt is leterített az öt legveszélyesebb nagyvadból, melyek akkor még nem számítottak veszélyeztetettnek. Volt olyan eset, hogy egy perc alatt három oroszlánt ölt le. Kittenberger Kálmán többször esett át súlyos betegségen, sebesülésen. Egy alkalommal, amikor Afrikában rátámadt egy oroszlán, a puskája csütörtököt mondott. A hatalmas állat borzalmas sebeket ejtett rajta. Birkózás közben, amikor az oroszlánt nyelvénél fogva próbálta lerántani magáról, az a jobb középső ujját szinte teljesen leharapta. Orvos nem volt a közelben, ezért a sebláztól is gyötörve kénytelen volt maga levágni az ujját. Ezt küldte el később a Nemzeti Múzeumnak, de Érden a Magyar Földrajzi Múzeumban is láthattuk pár évvel ezelőtt.
Széchenyi Zsigmond hasonlóan értékes gyűjtő volt és irodalmi munkájával is gyarapította Afrikáról meglévő ismereteinket. Mészáros Kálmán az abesszin császári ház orvosa, „műkedvelő” vadászként rendkívül előnyös helyzetben végezhette kutatásait és anyaggyűjtését.
Teleki Sámuel gróf kelet-afrikai utazásai során nemcsak az utolsó érintetlen táj felfedezésére indult, de szenvedélyes vadász is volt.
Róluk, a magyar földrajzi felfedezőkről és vadászokról szólt a verseny október végén, Érden a Teleki Sámuel Általános Iskolában. A felkészüléskor ellátogattunk a Magyar Földrajzi Múzeumba, és az utazók vadászkalandjairól olvasgattunk. Iskolánkat Kalocsai Henriett, Kun Vitold és Vass Zóra 7. b osztályos tanulók képviselték, akik elhozták a III. helyezést.
Pintér Lászlóné
