RÉGMÚLT, A FALUSI ISKOLA  LÉTREJÖTTE

A szlovák lakosság 1720 körüli betelepítése után Broskovits Valentin volt az első tanító és kántor, akiről az 1778-as canonica visitatioban azt a feljegyzést találjuk, hogy már 50 éve működik a községben, és 60 gyermeket tanít szlovák nyelven. Ebben az időben még nincs megfelelő épület a tanításra.

1818-ban a tárnoki iskola egyszerű, s benne a tanítás a régi rendszer szerint folyik. Megfelelő iskolakönyvek sincsenek. Az 1845. évi can. visitatioból: Az iskolaterem a gyermekek számához képest kicsiny és szűk, ennek minden szögletét annyira elfoglalják, hogy alig marad annyi hely, hol az iskolamester asztalkája megállhat, hogy az így összeszorult gyermekek kigőzölgése ezeknek egészségére mennyire ártalmas.

A földesúrhoz fordulnak új iskolaház”  építése ügyében. 1848. december 3-án Kanda József parochus jelenti, hogy a kegyuraság által új iskolaépület állíttatott herceg Batthyány Fülöp által  „a romnak indult régi iskolaépület helyett egy újnak építését nagylelkűleg megrendelni, s ez év május havában, (ámbár már ekkor az újabb törvények értelmében közte és a jobbágyai között minden viszony és ebből eredett haszon megszűnt), az építkezést önköltségén megkezdeni kegyeskedett.” A parochus jelenti továbbá, hogy a herceg az érdi uradalmakat, melyhez Tárnok is tartozott, eladta báró Sina Györgynek, aki az iskola feletti védnökséget elvállalta és az építkezést bevégeztette.

Az 1868-as megállapítás szerint az iskolaépület új, a patronus költségén emeltetett, de a község nem törődik a berendezéssel és a karbantartással, amiért is a padok és ajtók rossz állapotban vannak. A gyermekek száma ekkor 229, ebből iskolába jár 164, télen azonban csak 60. A tanítási eredményről annyit, hogy qui sollicite ferquentant, magnum progressum faciunt” (akik szorgalmasan járnak, azok nagy haladást érnek el).

A tanítási nyelv 1880-ig szlovák, utána vegyes.

1871. október 8-án Lenyiczky István iskolaszéki elnök, plébános jelenti Károly János kerületi tanfelügyelőnek, hogy a község lakosai az iskolát felekezetinek nyilvánították.

Az iskola községesítése 1880-ban történt meg. Ez az intézkedés éles harc kezdetét jelentette az egyházi és világi hatóságok között. Míg Lauturner Ignác mindenáron szabadulni akar a községi jellegűvé vált iskola fenntartási költségeitől, és államosíttatni akarja az iskolát, addig Pelczner Mihály plébános a lakosok tömeges mozgósításával arra törekszik, hogy az iskola visszakapja felekezeti jellegét. A gyűlések, jegyzőkönyvek és felterjesztések tucatjai ostromolják a hatóságokat (így Pelczner Mihály 300 aláírást gyűjt a visszakatolizálásra), de eredménytelenül. Az akkori liberális kormányzat sem az egyik, sem a másik fél érveit nem fogadta el, marad tehát az iskola községi jellege. De a kedélyek nem csillapodtak le, ezek a tanítók és a plébános közötti ellentétek kiéleződésére vezettek. Így a plébános nem teljesítette Hromada József főtanító abbeli kérelmét, hogy az egyházközség pénztárából a tankönyvekre tartalékolt összeget fizesse ki, mondván, hogy a pénzt csak katolikus iskola céljaira adja ki”.
 

A régi iskola 1980-ban óvodaként működött
Az iskolaépület elhelyezésére vonatkozólag a következő ismeretekkel rendelkezünk: Az első iskolaépület a templom mellett volt. Később lett tanterem a Marton utca 1. szám alatti épületben is, amely tanítói lakás céljaira szolgált, s amelyet valószínűleg 1893-ban renováltak. (Kútban talált feljegyzés alapján.) Az épület szerepel a Pest megye műemlékei című kötetben is, mint műemlékjellegű épület, és a következő leírás szól róla: 

A felújított templom melletti épületben ma az Idősek Napközi Otthona található
   Földszintes, héttengelyes, magas tetőszékkel és L alakú udvarral, 19. század.”
 

A Kossuth utcai épület ma ismételten az 
óvodásoknak ad helyet
A Kossuth utcában 1894-ben létesült egy óvoda a Dunántúli Művelődési Egyesület kezdeményezésére, és magyarítási célt szolgált. Ez az óvoda egy régi épületben működött, amelyben a mély fekvésű épület nehezen volt megközelíthető. Hogy ezen az áldatlan állapoton segítsenek, 1940-ben a régi, templom melletti iskolával telekcserét bonyolítottak le, és a régi iskola helyébe egy világos, egytermes, folyosóval ellátott, egészséges körülményeket nyújtó óvoda és óvónői lakás, a Kossuth utcai régi óvoda helyén pedig egy két tantermes, nevelői lakással ellátott iskola épült,de a háború 
miatt csak 1945-ben kezdődött meg benne a tanítás az alsó tagozatos tanulók részére.


Osztálykép 1940-ből

1945-től a felső tagozat átkerült a Marton utcai épületbe, ahol 4 tanterem volt. Ugyanis a háború alatt a Marton utcai épületben nem volt tanítás, mert az iskolát a német katonaság vette igénybe, és az épületben nagy károk keletkeztek. A tanítás ebben az időben nagyrészt házaknál folyt. A háború után az egyik tönkrement lakásból társadalmi munkával tantermet alakítottak ki, így lett itt négy tanterem a felső tagozat részére.
 

A Marton utcai iskolában ma óvoda működik

 
Az 1946-47. iskolai évtől kezdve a falusi iskola és a ligeti iskola felső tagozata együtt tanul a Marton utcai épületben. 1947 szeptemberétől 1954 októberéig a falusi és a ligeti iskola egy igazgatás alatt működik, amikor a ligeti iskola önálló igazgatóság alá kerül. 1955. január 27-étől megnyílik ligeten a felső tagozat is. 1961 nyarán megkezdték a korszerűtlen Marton utcai épület felújítását. Az épület elé egy világos üvegezett folyosó készült, kicserélték az ajtókat, ablakokat, nagyobbították a nevelői szobát és szertárat létesítettek. A felújítási munkák 1962-ben fejeződtek be.

A rendelkezésünkre álló írásbeli adatok alapján a falusi iskolában a század elejétől 54 nevelő fordult meg. Ez a nagy szám onnan ered, hogy Budapest közelsége ide vonzotta a nevelőket. A budapesti illetőségű és onnan kijáró nevelők pedig az első kínálkozó alkalomra igyekeztek a fővárosban elhelyezkedni.


A FALUSI ISKOLA TÖRTÉNETE (1921-2007.)

A községhez tartozó Anasztázia-pusztán 1921-ben alapítottak iskolát, amely eredetileg uradalmi iskolaként működött, katolikus jelleggel a felszabadulásig. 1945 után a helyi római katolikus egyházközség vette át, amely a községi iskola tulajdonosa is volt.

Az 1930-as évek parcellázásai során kialakult Tárnokliget és Tárnok Újtelep községrész. Tárnokligeten 1941-ben létesült iskola, amely állami iskolaként működött, s a két említett községrész tanulóinak alapfokú oktatását végezte.

1948-ig az újjáépítés folyamán a község iskoláiban kilenc tantermet hoztak használható állapotba, amelynek munkáiból a tantestület tagjai is kivették részüket a község lakossága mellett.

Tárnok két elemi iskolájának nevelői 1945-ben:

 

Tárnok Községi Elemi Iskola

Tárnokligeti Állami Elemi Népiskola

Név

Osztály

Létszám

Név

Osztály

Létszám

Kiss Magdolna

1.

58

Metzing Irén

1.

43

Nyári Anna

2.

38

Hámori Ferenc

3.

31

Tóth Imre

3.

48

Horváth Imréné

4.

21

Domonkos Jánosné

4.

52

Hrabovszki Ágnes

5–8.

46

Viczing Tamás

5–8.

73

Szőts Endre

2.

20

1946-ban mindkét iskola általános iskolává alakult át, amely jelentős fejlődés az előző alsófokú oktatási rendszerrel szemben, bár tárgyi és személyi feltételek tekintetében még igen kezdetleges.

1947. február 25-én a két községi iskolát egy igazgatóság alá helyezték, és a vezetéssel Viczing Tamást bízták meg. Az egyesülés után a tárnokligeti iskolába csak alsó tagozatos tanulók jártak, míg a felső tagozat a községi iskola termeiben tanult.  Így egyes tanulóknak igen nagy távolságot kellett naponta megtenniük.

1948 tavaszán létrejött az iskolában az úttörőcsapat az iskolavezetés és Hámori Ferenc tanító közreműködésével, aki ebben az évben a 20 főből álló csapat élére állt. 1949-től dr. Miháldy Istvánné folytatta  a munkáját.

Az osztálybeosztás 1945-től 1955-ig a következő volt:

 

Anasztázia-puszta:        csak alsó összevontan

Falu:                           alsó: váltakozva 1-4.,2-3. (Kossuth utca)
                                  felső: Marton utca

Liget:                           alsó, két tanteremben (Rákóczi út)

Tárnoki Általános Iskola nevelőtestülete 1954-55-ös tanévben

Név

Foglalkozás

Név

Foglalkozás

Brézits Istvánné

Tanító

Brandeis Alfréd igh.

Tanító

Csury Béla

"

Tarnai Aranka

"

Gróf Erzsébet

"

Havlin Jánosné

"

Kendró Katalin

"

Czugler Mátyásné

"

Bartsh Piroska

"

Kádár Lukácsné

"

Kiss Viktor

"

Egri Albert Ferenc

"

Domonkos Jánosné

"

Tárnoky Tivadarné

Testnevelés

Viczing Margit

"

Rafai Mária

Magyar

Viczing Tamás ig.

"

Gömöri Katalin

Földrajz–biológia

Orbók Ilona

"

Horváth János

Magyar–latin

Nagy volt a nevelőtestületen belüli mozgás mivel sokan ugródeszkának használták e helyet Budapestre való kerülésükhöz.

1955 januárjában meghalt Viczing Tamás igazgató. Négy évtizedes munkásságát Tárnokon kezdte, és itt is fejezte be. Ezzel az iskolák életében új fejezet kezdődött, mivel a Tárnokligeti Általános Iskola Anasztázia-pusztával kivált az anyaiskolából és új igazgatóságot alkotott.

Ligeten Brandeis Alfrédot bízták meg a vezetési feladatokkal, míg a faluban a tanév végéig Tárnoky Tivadarnét.

1955 szeptemberétől a falusi 1. sz. iskola vezetői teendőit Fodor Dezső látta el. A megüresedett álláshelyre Szécsényből került ide feleségével kinevezéssel. A szakos ellátást erősítette magyar–történelem szakos végzettségével.

Vonzáskör tekintetében az 1. sz. iskola körzete magába foglalta a falut, Berki-pusztát, Szőlőhegyet, valamint az 1960-as években átcsatolt Tárnokliget falu felé eső részét, mégpedig a Kölcsey, Vörösmarty, Madách utcákkal bezárt területet. Az iskolába járást 1956-tól rendszeres autóbuszjárat beindítása könnyítette.

A kettéválás óta az 1. sz. iskolában 8 tanulócsoport működött minden tanévben, mégpedig négy alsó és négy felső. A tanulókat 11 nevelő tanította a szükségletnek megfelelően.

Az oktatás két épületben folyt. A Kossuth Lajos utcai épületbe az alsósok jártak, két tanteremben váltott műszakban dolgoztak. A felsősök 1962-től, a felújított Marton utcai épület négy tantermét birtokolták, délelőttös műszakban. Az épületben volt még egy iroda és egy nevelői szoba is. 1970-től politechnikai műhellyel gyarapodott az iskola.

A helyi őslakosság szláv eredetének következtében az 1969–70-es tanévben próbaként megindult a szlovák nyelv oktatása, de erről a tanulók lemorzsolódtak, így a következő tanévben szülői kívánságra megszűnt.

1968-ban történelmi kabinet létesült a tatai múzeum által adományozott ős- és ókori tárgyi emlékek, valamint Fodor Dezső irányításával a tanulók által gyűjtött helyi emlékek felhasználásával. 1970-ben megindult a matematikai osztály kiépítése, amely a korszerű matematika oktatás irányát vette célba, és Muskovits Lászlóné nevéhez köthető.

Az iskolában 1955-től működött a 2989. számú Zrínyi Ilona úttörőcsapat, amelynek létszáma az iskolába járó tanulók számához viszonyítva jó volt. Különösen kiemelkedő munkát végzett a csapat Kriskó Gyuláné, majd Kriskó Gyula vezetésével, akik mindketten megkapták a Kiváló Úttörővezető kitüntetést.

Továbbtanulás szempontjából jól alakult a helyzet, mert lassan,de biztosan emelkedett a továbbtanulók száma. Segítette ezt a tényt az 50-es évek végén indult és a 60-as évek közepéig működő dolgozók általános iskolája, mely sok felnőttnek adott lehetőséget az általános iskolai bizonyítvány megszerzésére. Kezdetben esti tagozatként működött, majd a létszám csökkenésével levelező tagozattá módosult.

A dolgozók iskolájának csúcsát jelentette az 1964-ben elindult dolgozók esti általános gimnázium egy osztálya, mely az érdi gimnázium kihelyezett osztályaként működött. Nagy volt az érdeklődés mivel 45-en jelentkeztek, de végül csak 16-an érettségiztek.

Tanárok:

Fodor Dezső            magyar-történelem

Rónaszéki László     matematika-fizika

Péterfi Ferenc          biológia

Kriskó Gyuláné        földrajz-kémia

 

Tanulók:

Langerman Judit                      Lepsényi Rezső                       Lapos János

Olajkár Péterné                       Kozel Vincéné                         Balázs Imréné

Arányi Róbertné                      Gál Sándorné                          Műlhauser László

Zombori Ferencné                   Megyeri Erzsébet                     Pilár Vencelné

Horváth Imréné                       Dudás Mariann                        Pálos Istvánné

Lizicska Simonné

 

1961-62-es tanévben átfogó nagy látogatást tartottak, melyet Lengyel Sándor tanulmányi felügyelő vezetett A következőkben ebből idézek:

„A tárnoki iskola nevelőtestülete a szakmai felkészültség az elért eredmények alapján egyik legjobb nevelőtestületnek mondható. Különösen pozitív vonása a testületnek, hogy egységesen magas követelményeket támasztanak saját munkájuk és a tanulók iránt. A tantárgyi eredmények minden vonalon elérik a Tanterv által megkövetelt szintet. Jó a nevelők munkafegyelme.

Az iskola igazgatója Fodor Dezső, azon igazgatók közé tartozik, akik türelmesen, következetesen tudnak küzdeni azokért a célokért, amiket maguk elé tűztek. Legfontosabb feladatának az iskola, a tanulók tanulmányi szintjének az emelését tekintette.

Az iskola igazgató helyettese Tárnoky Tivadarné, ki minden területen jól látja el feladatát Igazgatójával jó összhangban végzi az iskola irányítását.”

A szülői munkaközösség jelentősen támogatta az iskolai törekvéseket. Rendezvényeinek bevétele segítette a felszerelés bővítését. A közös kirándulások, színház látogatások,jól szolgálták a szülői ház és az iskola kapcsolatának mélyítését. Mint munkaközösségi elnökök sokat tettek az iskoláért: Csury Béláné, Erdősi Jánosné, Sóváradi Imréné, Lepsényi Rezső és Pálmai Károlyné.

A nevelői munkát nagyban nehezítette, hogy Budapest közelsége miatt a nevelőtestületben nagy volt a mozgás. Sok képesítés nélküli nevelő kezdte a pályafutását ebben az iskolában. Az alsó tagozatban stabil nevelő Bartsch Piroska és Fodor Dezsőné volt. Az utóbbi nagy szerepet játszott a képesítés nélküliek patronálásában.

Forrás: Dr. Fodor Dezső  A Tárnoki 1. sz. Általános Iskola története az államosítástól a negyedszázados jubileumig (1948–1973.)

Az iskola ilyen felosztással, egy napközi otthonnal kibővülve működött az 1988–89-es tanévig dr. Fodor Dezső irányítása alatt, amíg nyugdíjba nem vonult. Ezután a két iskolát összevonták. A felső tagozat a Tárnokligeten épült új tágas iskolaépületben nyert elhelyezést, míg a Marton utcai iskolában négy alsós osztály és egy napközis csoport dolgozott 2007. szeptember 1-jéig. Jelenleg a korszerűen felújított épületben óvoda üzemel.

A következőkben megemlítjük azokat a tanulókat akik e falak között tanultak és pedagógiai pályára léptek:

Bagdi Viktória

Berki Cecília

Bracko Nikolett

Érdi Antal

Fodor Ágnes

ifj. Muskovits László,

 

Lepsényi Katalin,

Lepsényi Katinka,

Lepsényi Mária,

Leszkovszki Katalin,

Lósits Géza,

Lovas György,

 

Muskovits Lászlóné,

Póder Mária Magdolna,

Radnai Hajnalka,

Rovács Júlia,

Völgyi Róbert

 


1928. január 19-én született a Gömör megyei Korlátiban. Elemi iskoláit helyben, a polgárit (ma felső tagozat) Rimaszombatban végezte el. Ezt követően az Egri Érseki Római Katolikus Tanítóképző Intézetbe jelentkezett, amit 1948 júniusában sikeresen befejezett. Ezután Nógrád megyében kezdett dolgozni. 1951és 1953 között a budapesti pedagógiai főiskola magántanulója lett, és megszerezte magyar-történelem szakos végzettségét. Szécsényben dolgozott és élt feleségével (aki szintén tanított) és leányával. Innen helyezték át 1955 nyarán igazgatónak Tárnokra, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott.

1963-tól szakmai tudását az Eötvös Lóránd Tudomány egyetemen tovább bővítette történelemből. 1967-ben kapta meg oklevelét. A történelem tovább is foglalkoztatta, 1972. március 18-án a történelem doktorává avatták.
A Tárnokon töltött idő alatt munkáját az iskola és a község fejlődésének rendelte alá. Célja az volt, hogy iskolájában a tanulók a legjobb nevelőktől a lehető legtöbbet sajátíthassák el, és mind a továbbtanulásban, mind az életben a lehető legjobban tudjanak boldogulni.

2000. április 3-án hunyt el.

<


A TÁRNOKLIGETI ISKOLA

A ligeti részen 1936-ban létesült iskola. Az ekkor épült iskolában csak alsó tagozat működött a falusi iskola részeként 1955-ig, amelynek igazgatója Viczing Tamás volt. Két tantermébe négy osztály tanult. Közben az egyik tanítónő elköltözésével felszabadult a szolgálati lakás, amiből tanterem és iroda létesült 1955-ben, amikor a két iskola szétvált.

A ligeti iskola igazgatója Brandeis Alfréd lett, helyettese pedig Kádár Lukácsné. Ekkor nyolc tanulócsoport működött két rendes és két szükségtanteremben. Az iskola 1958-ban bővült egy új szárnnyal: két rendes tanteremmel, úttörőszobával, igazgatói és nevelői szobával és tágas zsibongóval. Az új szárny átadásával nőtt a tanulócsoportok száma is. Az iskola jó eredményeket ért el a testnevelési és a kulturális seregszemlén. Szilvási Irén óvónő vezetésével szépen szerepelt a népi tánccsoport. Az úttörőcsapat vezetője ebben az időben Váradi Imréné volt. Jól működött a 40 tagú úttörőzenekar is Szlanicska Károly vezetésével. Nemcsak a községi ünnepélyeken, de a Bányagyutacs-gyárban és a Szellőzőművekben is szerepeltek. Sajnos a karnagy kiöregedett, megbetegedett, s nem volt aki munkáját átvegye. Így megszűnt.
 

Brandeis Alfréd tanító környezetismeret órát tart
 


Kiránduló gyerekek a Szőlőhegyen

1960-ban indult meg az iskolában a politechnikai oktatás saját új műhelyben. A műhelyt 40 ezer forint hozzájárulással a szülők társadalmi munkában építették. A politechnika tanára Pintér Lajos lett, akinek a vezetése alatt a ligeti iskola készítette a járás részére a szemléltető eszközöket.

1962-ben már 12 tanulócsoportban folyt az oktatás. Ekkor indult meg a tanítás a Rákóczi úton lévő ligeti kultúrházban. Ez a távol eső épület nagyon megnehezítette a nevelők munkáját, mert az anyaiskolától kb. 1 km-re esett, s egyik óráról a másikra - sokszor rossz időben - nehéz volt eljutni. Ebben az évben szűnt meg az Anasztázia-pusztai iskola. A gyermekek bekerültek a ligeti iskolába, tanítójuk Egri Albert Ferenc pedig a falusi iskolában tanított tovább.

1964. január 15-én változás állt be az iskola vezetésében, ugyanis Brandeis Alfréd igazgatót községi tanácselnökké választották. Utóda Váradi Imréné, eddigi helyettes igazgató lett. Szabó Istvánné tanítónőt pedig ideiglenesen az iskola helyettes igazgatói teendőinek ellátásával bízták meg arra az időre, míg Brandeis Alfréd a tanácselnöki tisztséget betölti.
Táborozó gyerekek a
60-as évek elején

1965 októberében megnyílt a rég óhajtott napközi otthon a vasúton túli MÁV épületben. Ezzel megoldódott 80 tanuló napközis felügyelete és étkeztetése. Ezek a gyermekek eddig mindkét szülő munkába járása miatt jóformán felügyelet nélkül voltak otthon. Az alábbi kimutatás szemlélteti a szülők munkahelyét: a tárnokligeti iskola 376 tanulója közül 251-nek az apja Budapesten dolgozik, 56 másutt és csak 70 helyben. A legtöbb gyermek anyja is Budapestre jár dolgozni. Természetesen a napközibe csak azok a gyermekek nyertek felvételt, akiknél mindkét szülő dolgozik.

AZ ANASZTÁZIA-PUSZTAI ISKOLA

Külön fejezetet érdemel az Anasztázia-pusztai volt római katolikus népiskola, amely 1921. október 1-jén kezdte meg működését az Üszögi Nagy Sándor birtokán lévő pusztán. A földbirtokos az iskolát elhunyt leánya emlékére alapította, és Antónia-iskolának nevezte el. Kötelezte magát és jogutódait az iskola fenntartására. A tanító teljes fizetését is a földbirtokos folyósította. Az iskola igazgatója a mindenkori tárnoki plébános volt, első tanítója pedig Brézits Istvánné Palocsay Erzsébet, aki 1921. október 1-jétől 1952 október 5-éig tanított itt egyfolytában. Az iskola egyetlen helyiségből álló épülete valamikor istálló volt, abból építették át. Cement padlózattal, szimpla ajtóval és ablakokkal igen kezdetleges és egészségtelen volt a gyermekek számára. A berendezést a helybeli bognár készítette, csak a legszükségesebb bútorokkal szerelték fel. Télen a magában álló épületben igen sokat szenvedtek a gyermekek a hidegtől, nem lehetett befűteni, ezért a felsőbb hatóságok utasítására a fenntartó kipadlóztatta, és a bejárat elé kis előszoba-félét építtetett.

Fejér megye alispánja 1939-ben a következő képet festi az itteni állapotokról: Az év elején 50 tanuló iratkozott be, jelenleg csak 36 jár, ezek is olyan szűken vannak elhelyezve, hogy írásbeli dolgozatot végezni jóformán képtelenek. Az iskolának két kis ablaka van, melyek közül az egyik be van törve, a hátsó ablak pedig úgy van elhelyezve, hogy még azon túl is ülnek gyerekek, akik olvasni alig látnak. A tanítónő lakása annyira nedves, hogy a padló fel van púposodva, elkorhadt és szétesik. A padló alatt gombák nőnek. A lakás emberi lakás céljaira alkalmatlan. Az iskolát jelenlegi állapotában fenntartani nem lehet, az iskolás gyerekek sápadtak, egészségtelen kinézésűek.”

Az alispán felszólította a földbirtokost, hogy építtessen új iskolát, különben az iskola bezárása iránt intézkedik.

1942-ben Juhász Zoltán, a birtok új tulajdonosa a régi épületet lebontatta, és a tanítói lakással egy épületben egy kétszobás lakás átalakításával egészségesebb, korszerűbb tantermet rendeztetett be teljesen új felszereléssel, bútorzattal és minden szükséges szemléltetőeszközzel. Juhász Zoltán ezt az elhelyezést csak ideiglenesnek tekintette, mert terve volt egy új iskolaépület emelése. Ezt az elgondolását a háború akadályozta meg. Az iskola iránti fokozottabb érdeklődése onnan eredt, hogy felesége tanítónő volt. Juhász Zoltán mérnök (a Gamma gyár tulajdonosa) figyelemmel kísérte az iskola munkáját, részt vett az iskolai ünnepélyeken, sőt népművelési előadásokat is tartott a puszta lakói számára.

1945-ben az iskola fenntartó nélkül maradt, és a tárnoki egyházközség vette oltalmába. 1948-ban államosították, és a ligeti iskolához csatolták. Brézits Istvánnét követően, 1952-ben Egri Albert Ferenc tanított itt. 1962-ben a felettes hatóságok az iskolát megszüntették, a gyermekeket a ligeti iskolába irányították.

A LIGETI ISKOLA 1965 UTÁN

A ligeti iskolában 1965-ben a 12 tanulócsoportot 17 nevelő tanította. A létszám folyamatosan nőtt az újtelepi üres telkek beépítése következtében. Ekkor még a kétcsoportos Templom utcai óvoda is az iskola igazgatóságához tartozott, 1 igazgatóval és 1 helyettessel. Munka volt bőven. Helyhiány miatt a tanítás két műszakban folyt. Mindemellett esti oktatást is szerveztek a felnőtteknek a 7- 8. évfolyamon. A nevelők többsége reggel fél nyolctól este 10 óráig dolgozott. Telefon, iskolatitkár, adminisztrátor, gazdasági vezető nélkül működött az iskola.
A társadalom, az oktató- és nevelőmunkán kívül, rengeteg feladatot rótt a pedagógusokra (népszámlálás, különböző statisztikák elkészítése stb.).

Napközis csoport 1966-ból

1966 szeptemberében változás történt az iskola vezetésében.  Brandeis Alfréd kétéves tanácselnöki tevékenysége után ismét igazgató lett, helyettese pedig Váradi Imréné. Nagy érdemük a stabil tantestület megteremtése. Csak azok távoztak, akik nyugdíjba vonultak, vagy Budapestről jártak ki, és előbb-utóbb állást találtak lakóhelyükön. A stabil gárda létrehozásában sokat segített az illetményföldek kiparcellázása is: 18 nevelő építkezhetett olcsó, kedvezményes telken. Jelentős részük még ma is az iskolában tanít.
Az iskolavezetés közbenjárására sikerült megoldani a növekvő gyermeklétszám okozta gondokat. Az 1969/70-es tanévben bővítették az iskolát: az emeleten 3 tantermet alakítottak ki, a földszinten pedig ebédlőként is működő napközis foglalkoztató termet és központi konyhát létesítettek. A tárgyi feltételek jelentős javulása biztosította a nevelők és a tanulók számára az igényesebb környezetet, és lehetővé tette a színvonalasabb munkavégzést.
1977-ben bevezették a szlovák nyelv tanítását fakultatív keretek között. Az első csoportot ötödik osztályban indították dr. Gergely Istvánné vezetésével. 1980-ban Sümegi Gáborné is bekapcsolódott a tanításba. A szlovák nyelvet tanulók száma folyamatosan nőtt, 1984-ben már négy csoportot oktattak. 1985-ben Sümegi Gáborné gyesre ment, és helyére Bálint Éva került, aki Eperjesen végzett szlovák-rajz szakon. Így végre képesített tanár tanította a szlovák nyelvet 3 csoportban. A Szlovák Szövetség szemléltető anyagokkal segítette az oktatást.

 Az 1970-90-es években pezsgett az élet az iskolában, számtalan rendezvény színesítette és kötötte le a tanulók szabadidejét. Ehhez az úttörőcsapat is nagymértékben hozzájárult, hiszen minden gyereket bevont a közösségi életbe. Az    Arany János úttőrőcsapat vezetője az 1974/75-ös tanévben Bojta Károly énekszakos tanár volt, aki egy jól működő fúvószenekart hozott létre.  Dolmány Ferencné 1975-től 1984-ig állt az úttörőcsapat élén. Vezetése idején virágkorát élte az úttörőmozgalom. Őt követte Petrócziné Farkas Gizella, majd Kolonits Lajosné és 1988-tól napjainkig Várhelyi Mária. Ekkor vette fel a falusi iskola csapatának nevét, és azóta is a Zrínyi Ilona nevet viseli.   A nyári táborok (Zamárdi, Ispánk), 2-3 napos kirándulások az ország legszebb helyeire, iskolai, járási kulturális és sportversenyek, gyönyörűen megrendezett iskolai ünnepélyek, színdarabok mindenki számára felejthetetlenek maradtak. Aktív pedagógusgárda segítette a zökkenőmentes, színvonalas munkát.

A napközisek vezetője 1990-ig Egri Albert Ferenc volt, akit ugyan 1986-ban nyugdíjaztak, de ezután is lelkesen dolgozott tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláig. Ezt az időszakot méltán nevezhetjük a napközi fénykorának.  Leleményességével, sok-sok ötletével tette széppé a napközisek életét. Különösen emlékezetesek maradtak az általa szervezett farsangi csoportos fellépések, a napközisek munkáiból rendezett kiállítások és vásárok.


Rákóczi fejedelem udvara.
Osztályával az 1976-os karneválon


A Főtárnoki Nagycirkusz egyik jelenete 1981-ben

Az iskola kiváló énekkarral büszkélkedett, amely nemcsak a községi rendezvényeken, hanem a kulturális seregszemléken és különböző vállalatok ünnepségein is nagy sikereket ért el, a lelkes énektanár, Nagy Béla vezetésével.

Az 1978-tól - csaknem tízenöt éven át - működő néptánccsoport szereplései színnel és vidámsággal töltötték meg az iskolai és községi ünnepélyeket. Gyakran tettek eleget a szomszédos települések meghívásainak is, és több alkalommal ezüst-, illetve bronzoklevelet szereztek a járási versenyeken. Vezetőjük, dr. Gergely Istvánné elvégezte a Népművelési Intézet 3 éves néptáncoktató tanfolyamát (1979-1982), hogy színvonalasabban tudja tanítani a gyerekeket. 1982-ben "C" kategóriájú művészeti oktatói működési engedélyt kapott. Kezdetben egy, később már három csoport ropta a táncot, 50-60 gyerek részvételével. Az alsós foglalkozásokat a poros és zsúfolt zsibongóban tartották délidőben, a váltás idején, ahol a délutáni tanításra várakozók zaja mellett, csupán énekkel és tapssal kísérték a táncokat és népi gyermekjátékokat. A felsősök próbái az ebédlőként is működő napközis teremben folytak, amikor a helység már megüresedett. A zenét magnó szolgáltatta, élő zenéről még álmodni sem lehetett. Kezdetben a tánctanítás társadalmi munkában történt, később a Művelődési Ház csekély óradíjat fizetett érte.
 


Tímár Sándor koreográfiája, a Fehér liliomszál (1982)


Kalocsai fércelő (1982)

 

Segítőkész szülők (Mülhauser Lászlóné Makai Margit, Mészáros Józsefné és Wollmann Emilné)  önzetlenül vállalták a 3 garnitúra táncruha megvarrását, a fiúknak pedig 5 pár csizmát csináltatott az iskola. Gyerekeknek, szülőknek életre szóló élmény maradt a sok szép tánckoreográfia és népi gyermekjáték.

Dunántúli táncok (1982)


 Tavaszköszöntő népi gyermekjátékok 1988-ban

1981. november 4-étől, Brandeis Alfréd nyugdíjba vonulása után Váradi Imréné vette át az iskola vezetését, és helyetteséül dr. Gergely Istvánnét, biológa-kémia szakos tanárt, 1957-ben végzett volt tanítványát választotta.

1988-ban, a helyi tanács segítségével új, korszerű, 12 tantermes iskola épült az Iskola utcában. Ekkor vonták össze a két önálló igazgatású iskolát. Az alsósok a régi Rákóczi úti, illetve Marton utcai épületben maradtak, a ligeti és a falusi felső tagozatosok pedig az új, Iskola utcai épületben kezdték meg az 1988/89-es tanévet. Az iskolához csatlakozó tornaterem 1989-ben készült el, majd később egy sportpálya is létesült az udvarán. (Addig a rét, vagy az osztályterem töltötte be ezt a szerepet.). Az új iskola mellett egy 3 szolgálati férőhellyel (lakással) rendelkező ház is épült. Rozsnyai Mihály, akkori tanácselnök és az iskolavezetés igen sokat tett annak érdekében, hogy az új épület és berendezése mindenben megfeleljen a nevelők és a tanulók igényeinek. Kialakították a szaktantermeket, és minden termet audiovizuális eszközökkel láttak el.

Az utolsó felsős Március 15-i ünnepség a régi épületben,
és az első ballagás az újban.
Az iskolaavatásra felállították a zsibongóban a névadó II. Rákóczi Ferenc mellszobrát, Domonkos Béla, érdi szobrászművész alkotását. Ekkor készült el az iskola zászlaja is.
 

Domonkos Béla: II. Rákóczi Ferenc mellszobra

Váradi Imréné az 1989/90-es tanév végén fejezte be igazgatói és pedagógusi pályafutását. A rendszerváltással járó, rosszul értelmezett megújhodás áldozata lett, méltatlanul. Az 1990/91-es tanév első felében dr. Gergely Istvánné megbízott igazgatóként állt az iskola élén, majd Váradi Imréné nyugdíjba vonulásától (1991. február 5-étől 1995 szeptemberéig) Váradi Jánosné vette át az iskola vezetését, helyettese pedig Nagy Ferenc, az iskola egykori tanulója lett. 1995-ben Nagy Ferencet választották igazgatónak, helyetteséül pedig Viktóriuszné Tóth Erzsébetet. 2001. szeptember  1-jétől  Bercsényi György igazgató és Viktóriuszné Tóth Erzsébet igazgatóhelyettes irányítják az iskolát.

A tanulólétszám rohamos növekedése miatt 2002-ben szükségessé vált a Rákóczi úti, alsó tagozatos épület bővítése és korszerűsítése. A tetőtérben 3 új tantermet és egy zsibongót építettek, a szabaddá vált szolgálati lakásból pedig tanári és igazgatói szobát alakítottak ki.  A költségek egy részét a Pest Megyei Területfejlesztési Kht. biztosította pályázat útján.

Az iskola sok-sok becsületes munkásembert nevelt, és méltán büszke lehet azokra is, akik jó hírnevét öregbítették.  Orvosok, közgazdászok, jogászok, mérnökök kerültek ki falai közül.  Közel 60 növendéke választotta a pedagóguspályát: óvónő, tanító, tanár vált belőlük. Többen jelenleg is az iskolában tanítanak: Bagdi Viktória, Cserkó Istvánné, Egri Ferenc, Érdi Antal, Markó Ágota, Muskovicsné Lepsényi Katalin, Nagy Ferenc, Nogula Istvánné Márczi Margit, Ottné Lepnyák Júlia, Rihóné Markó Katalin, Őri Piroska, Syposs Gyuláné Lepsényi Mária és Várhelyi Mária. Sokan vannak olyanok is, akik nem helyben tanítanak.
 

A felsős nevelőtestület 1998-ban