A szlovák lakosság 1720 körüli betelepítése után Broskovits Valentin volt az első tanító és kántor, akiről az 1778-as canonica visitatioban azt a feljegyzést találjuk, hogy már 50 éve működik a községben, és 60 gyermeket tanít szlovák nyelven. Ebben az időben még nincs megfelelő épület a tanításra.
1818-ban a tárnoki iskola egyszerű, s benne a tanítás a régi rendszer szerint folyik. Megfelelő iskolakönyvek sincsenek. Az 1845. évi can. visitatioból: „Az iskolaterem a gyermekek számához képest kicsiny és szűk, ennek minden szögletét annyira elfoglalják, hogy alig marad annyi hely, hol az iskolamester asztalkája megállhat, hogy az így összeszorult gyermekek kigőzölgése ezeknek egészségére mennyire ártalmas.”
A földesúrhoz fordulnak új „iskolaház” építése ügyében. 1848. december 3-án Kanda József parochus jelenti, hogy a kegyuraság által új iskolaépület állíttatott herceg Batthyány Fülöp által „a romnak indult régi iskolaépület helyett egy újnak építését nagylelkűleg megrendelni, s ez év május havában, (ámbár már ekkor az újabb törvények értelmében közte és a jobbágyai között minden viszony és ebből eredett haszon megszűnt), az építkezést önköltségén megkezdeni kegyeskedett.” A parochus jelenti továbbá, hogy a herceg az érdi uradalmakat, melyhez Tárnok is tartozott, eladta báró Sina Györgynek, aki az iskola feletti védnökséget elvállalta és az építkezést bevégeztette.
Az 1868-as megállapítás szerint az iskolaépület új, a patronus költségén emeltetett, de a község nem törődik a berendezéssel és a karbantartással, amiért is a padok és ajtók rossz állapotban vannak. A gyermekek száma ekkor 229, ebből iskolába jár 164, télen azonban csak 60. A tanítási eredményről annyit, hogy „qui sollicite ferquentant, magnum progressum faciunt” (akik szorgalmasan járnak, azok nagy haladást érnek el).
A tanítási nyelv 1880-ig szlovák, utána vegyes.
1871. október 8-án Lenyiczky István iskolaszéki elnök, plébános jelenti Károly János kerületi tanfelügyelőnek, hogy a község lakosai az iskolát felekezetinek nyilvánították.
Az iskola községesítése
1880-ban történt meg. Ez az intézkedés éles harc kezdetét jelentette az
egyházi és világi hatóságok között. Míg Lauturner Ignác mindenáron szabadulni
akar a községi jellegűvé vált iskola fenntartási költségeitől, és államosíttatni
akarja az iskolát, addig Pelczner Mihály plébános a lakosok tömeges mozgósításával
arra törekszik, hogy az iskola visszakapja felekezeti jellegét. A gyűlések,
jegyzőkönyvek és felterjesztések tucatjai ostromolják a hatóságokat (így
Pelczner Mihály 300 aláírást gyűjt a visszakatolizálásra), de eredménytelenül.
Az akkori liberális kormányzat sem az egyik, sem a másik fél érveit nem
fogadta el, marad tehát az iskola községi jellege. De a kedélyek nem csillapodtak
le, ezek a tanítók és a plébános közötti ellentétek kiéleződésére vezettek.
Így a plébános nem teljesítette Hromada József főtanító abbeli kérelmét,
hogy az egyházközség pénztárából a tankönyvekre tartalékolt összeget fizesse
ki, mondván, hogy
„a pénzt csak katolikus iskola céljaira adja ki”.
A régi iskola 1980-ban óvodaként működött |
Az iskolaépület elhelyezésére vonatkozólag a következő ismeretekkel rendelkezünk: Az első iskolaépület a templom mellett volt. Később lett tanterem a Marton utca 1. szám alatti épületben is, amely tanítói lakás céljaira szolgált, s amelyet valószínűleg 1893-ban renováltak. (Kútban talált feljegyzés alapján.) Az épület szerepel a Pest megye műemlékei című kötetben is, mint műemlékjellegű épület, és a következő leírás szól róla: |
A felújított templom melletti épületben ma az Idősek Napközi Otthona található |
A Kossuth utcai épület ma ismételten az óvodásoknak ad helyet |
A Kossuth utcában 1894-ben létesült egy óvoda a Dunántúli Művelődési Egyesület kezdeményezésére, és magyarítási célt szolgált. Ez az óvoda egy régi épületben működött, amelyben a mély fekvésű épület nehezen volt megközelíthető. Hogy ezen az áldatlan állapoton segítsenek, 1940-ben a régi, templom melletti iskolával telekcserét bonyolítottak le, és a régi iskola helyébe egy világos, egytermes, folyosóval ellátott, egészséges körülményeket nyújtó óvoda és óvónői lakás, a Kossuth utcai régi óvoda helyén pedig egy két tantermes, nevelői lakással ellátott iskola épült,de a háború |
Osztálykép 1940-ből
1945-től a felső tagozat
átkerült a Marton utcai épületbe, ahol 4 tanterem volt. Ugyanis a háború
alatt a Marton utcai épületben nem volt tanítás, mert az iskolát a német
katonaság vette igénybe, és az épületben nagy károk keletkeztek. A tanítás
ebben az időben nagyrészt házaknál folyt. A háború után az egyik tönkrement
lakásból társadalmi munkával tantermet alakítottak ki, így lett itt négy
tanterem a felső tagozat részére.
A Marton utcai iskolában ma óvoda működik |
Az 1946-47. iskolai évtől kezdve a falusi iskola és a ligeti iskola felső tagozata együtt tanul a Marton utcai épületben. 1947 szeptemberétől 1954 októberéig a falusi és a ligeti iskola egy igazgatás alatt működik, amikor a ligeti iskola önálló igazgatóság alá kerül. 1955. január 27-étől megnyílik ligeten a felső tagozat is. 1961 nyarán megkezdték a korszerűtlen Marton utcai épület felújítását. Az épület elé egy világos üvegezett folyosó készült, kicserélték az ajtókat, ablakokat, nagyobbították a nevelői szobát és szertárat létesítettek. A felújítási munkák 1962-ben fejeződtek be. |
A rendelkezésünkre álló írásbeli adatok alapján a falusi iskolában a század elejétől 54 nevelő fordult meg. Ez a nagy szám onnan ered, hogy Budapest közelsége ide vonzotta a nevelőket. A budapesti illetőségű és onnan kijáró nevelők pedig az első kínálkozó alkalomra igyekeztek a fővárosban elhelyezkedni.
A községhez tartozó Anasztázia-pusztán 1921-ben alapítottak iskolát, amely eredetileg uradalmi iskolaként működött, katolikus jelleggel a felszabadulásig. 1945 után a helyi római katolikus egyházközség vette át, amely a községi iskola tulajdonosa is volt.
Az 1930-as évek parcellázásai során kialakult Tárnokliget és Tárnok Újtelep községrész. Tárnokligeten 1941-ben létesült iskola, amely állami iskolaként működött, s a két említett községrész tanulóinak alapfokú oktatását végezte.
1948-ig az újjáépítés folyamán a község iskoláiban kilenc tantermet hoztak használható állapotba, amelynek munkáiból a tantestület tagjai is kivették részüket a község lakossága mellett.
Tárnok két elemi iskolájának nevelői 1945-ben:
Tárnok Községi Elemi Iskola |
Tárnokligeti Állami Elemi Népiskola |
||||
Név |
Osztály |
Létszám |
Név |
Osztály |
Létszám |
Kiss Magdolna |
1. |
58 |
Metzing Irén |
1. |
43 |
Nyári Anna |
2. |
38 |
Hámori Ferenc |
3. |
31 |
Tóth Imre |
3. |
48 |
Horváth Imréné |
4. |
21 |
Domonkos Jánosné |
4. |
52 |
Hrabovszki Ágnes |
5–8. |
46 |
Viczing Tamás |
5–8. |
73 |
Szőts Endre |
2. |
20 |
1946-ban mindkét iskola általános iskolává alakult át, amely jelentős fejlődés az előző alsófokú oktatási rendszerrel szemben, bár tárgyi és személyi feltételek tekintetében még igen kezdetleges.
1947. február 25-én a két községi iskolát egy igazgatóság alá helyezték, és a vezetéssel Viczing Tamást bízták meg. Az egyesülés után a tárnokligeti iskolába csak alsó tagozatos tanulók jártak, míg a felső tagozat a községi iskola termeiben tanult. Így egyes tanulóknak igen nagy távolságot kellett naponta megtenniük.
1948 tavaszán létrejött az iskolában az úttörőcsapat az iskolavezetés és Hámori Ferenc tanító közreműködésével, aki ebben az évben a 20 főből álló csapat élére állt. 1949-től dr. Miháldy Istvánné folytatta a munkáját.
Az osztálybeosztás 1945-től 1955-ig a következő volt:
Anasztázia-puszta: csak alsó összevontan
Falu: alsó: váltakozva 1-4.,2-3. (Kossuth utca)
felső: Marton utca
Liget: alsó, két tanteremben (Rákóczi út)
Tárnoki Általános Iskola nevelőtestülete 1954-55-ös tanévben
Név |
Foglalkozás |
Név |
Foglalkozás |
Brézits Istvánné |
Tanító |
Brandeis Alfréd igh. |
Tanító |
Csury Béla |
" |
Tarnai Aranka |
" |
Gróf Erzsébet |
" |
Havlin Jánosné |
" |
Kendró Katalin |
" |
Czugler Mátyásné |
" |
Bartsh Piroska |
" |
Kádár Lukácsné |
" |
Kiss Viktor |
" |
Egri Albert Ferenc |
" |
Domonkos Jánosné |
" |
Tárnoky Tivadarné |
Testnevelés |
Viczing Margit |
" |
Rafai Mária |
Magyar |
Viczing Tamás ig. |
" |
Gömöri Katalin |
Földrajz–biológia |
Orbók Ilona |
" |
Horváth János |
Magyar–latin |
Nagy volt a nevelőtestületen belüli mozgás mivel sokan ugródeszkának használták e helyet Budapestre való kerülésükhöz.
1955 januárjában meghalt Viczing Tamás igazgató. Négy évtizedes munkásságát Tárnokon kezdte, és itt is fejezte be. Ezzel az iskolák életében új fejezet kezdődött, mivel a Tárnokligeti Általános Iskola Anasztázia-pusztával kivált az anyaiskolából és új igazgatóságot alkotott.
Ligeten Brandeis Alfrédot bízták meg a vezetési feladatokkal, míg a faluban a tanév végéig Tárnoky Tivadarnét.
1955 szeptemberétől a falusi 1. sz. iskola vezetői teendőit Fodor Dezső látta el. A megüresedett álláshelyre Szécsényből került ide feleségével kinevezéssel. A szakos ellátást erősítette magyar–történelem szakos végzettségével.
Vonzáskör tekintetében az 1. sz. iskola körzete magába foglalta a falut, Berki-pusztát, Szőlőhegyet, valamint az 1960-as években átcsatolt Tárnokliget falu felé eső részét, mégpedig a Kölcsey, Vörösmarty, Madách utcákkal bezárt területet. Az iskolába járást 1956-tól rendszeres autóbuszjárat beindítása könnyítette.
A kettéválás óta az 1. sz. iskolában 8 tanulócsoport működött minden tanévben, mégpedig négy alsó és négy felső. A tanulókat 11 nevelő tanította a szükségletnek megfelelően.
Az oktatás két épületben folyt. A Kossuth Lajos utcai épületbe az alsósok jártak, két tanteremben váltott műszakban dolgoztak. A felsősök 1962-től, a felújított Marton utcai épület négy tantermét birtokolták, délelőttös műszakban. Az épületben volt még egy iroda és egy nevelői szoba is. 1970-től politechnikai műhellyel gyarapodott az iskola.
A helyi őslakosság szláv eredetének következtében az 1969–70-es tanévben próbaként megindult a szlovák nyelv oktatása, de erről a tanulók lemorzsolódtak, így a következő tanévben szülői kívánságra megszűnt.
1968-ban történelmi kabinet létesült a tatai múzeum által adományozott ős- és ókori tárgyi emlékek, valamint Fodor Dezső irányításával a tanulók által gyűjtött helyi emlékek felhasználásával. 1970-ben megindult a matematikai osztály kiépítése, amely a korszerű matematika oktatás irányát vette célba, és Muskovits Lászlóné nevéhez köthető.
Az iskolában 1955-től működött a 2989. számú Zrínyi Ilona úttörőcsapat, amelynek létszáma az iskolába járó tanulók számához viszonyítva jó volt. Különösen kiemelkedő munkát végzett a csapat Kriskó Gyuláné, majd Kriskó Gyula vezetésével, akik mindketten megkapták a Kiváló Úttörővezető kitüntetést.
Továbbtanulás szempontjából jól alakult a helyzet, mert lassan,de biztosan emelkedett a továbbtanulók száma. Segítette ezt a tényt az 50-es évek végén indult és a 60-as évek közepéig működő dolgozók általános iskolája, mely sok felnőttnek adott lehetőséget az általános iskolai bizonyítvány megszerzésére. Kezdetben esti tagozatként működött, majd a létszám csökkenésével levelező tagozattá módosult.
A dolgozók iskolájának csúcsát jelentette az 1964-ben elindult dolgozók esti általános gimnázium egy osztálya, mely az érdi gimnázium kihelyezett osztályaként működött. Nagy volt az érdeklődés mivel 45-en jelentkeztek, de végül csak 16-an érettségiztek.
Tanárok:
Fodor Dezső magyar-történelem
Rónaszéki László matematika-fizika
Péterfi Ferenc biológia
Kriskó Gyuláné földrajz-kémia
Tanulók:
Langerman Judit Lepsényi Rezső Lapos János
Olajkár Péterné Kozel Vincéné Balázs Imréné
Arányi Róbertné Gál Sándorné Műlhauser László
Zombori Ferencné Megyeri Erzsébet Pilár Vencelné
Horváth Imréné Dudás Mariann Pálos Istvánné
Lizicska Simonné
1961-62-es tanévben átfogó nagy látogatást tartottak, melyet Lengyel Sándor tanulmányi felügyelő vezetett A következőkben ebből idézek:
„A tárnoki iskola nevelőtestülete a szakmai felkészültség az elért eredmények alapján egyik legjobb nevelőtestületnek mondható. Különösen pozitív vonása a testületnek, hogy egységesen magas követelményeket támasztanak saját munkájuk és a tanulók iránt. A tantárgyi eredmények minden vonalon elérik a Tanterv által megkövetelt szintet. Jó a nevelők munkafegyelme.
Az iskola igazgatója Fodor Dezső, azon igazgatók közé tartozik, akik türelmesen, következetesen tudnak küzdeni azokért a célokért, amiket maguk elé tűztek. Legfontosabb feladatának az iskola, a tanulók tanulmányi szintjének az emelését tekintette.
Az iskola igazgató helyettese Tárnoky Tivadarné, ki minden területen jól látja el feladatát Igazgatójával jó összhangban végzi az iskola irányítását.”
A szülői munkaközösség jelentősen támogatta az iskolai törekvéseket. Rendezvényeinek bevétele segítette a felszerelés bővítését. A közös kirándulások, színház látogatások,jól szolgálták a szülői ház és az iskola kapcsolatának mélyítését. Mint munkaközösségi elnökök sokat tettek az iskoláért: Csury Béláné, Erdősi Jánosné, Sóváradi Imréné, Lepsényi Rezső és Pálmai Károlyné.
A nevelői munkát nagyban nehezítette, hogy Budapest közelsége miatt a nevelőtestületben nagy volt a mozgás. Sok képesítés nélküli nevelő kezdte a pályafutását ebben az iskolában. Az alsó tagozatban stabil nevelő Bartsch Piroska és Fodor Dezsőné volt. Az utóbbi nagy szerepet játszott a képesítés nélküliek patronálásában.
Forrás: Dr. Fodor Dezső A Tárnoki 1. sz. Általános Iskola története az államosítástól a negyedszázados jubileumig (1948–1973.)
Az iskola ilyen felosztással, egy napközi otthonnal kibővülve működött az 1988–89-es tanévig dr. Fodor Dezső irányítása alatt, amíg nyugdíjba nem vonult. Ezután a két iskolát összevonták. A felső tagozat a Tárnokligeten épült új tágas iskolaépületben nyert elhelyezést, míg a Marton utcai iskolában négy alsós osztály és egy napközis csoport dolgozott 2007. szeptember 1-jéig. Jelenleg a korszerűen felújított épületben óvoda üzemel.
A következőkben megemlítjük azokat a tanulókat akik e falak között tanultak és pedagógiai pályára léptek:
Bagdi Viktória Berki Cecília Bracko Nikolett Érdi Antal Fodor Ágnes ifj. Muskovits László,
|
Lepsényi Katalin, Lepsényi Katinka, Lepsényi Mária, Leszkovszki Katalin, Lósits Géza, Lovas György,
|
Muskovits Lászlóné, Póder Mária Magdolna, Radnai Hajnalka, Rovács Júlia, Völgyi Róbert
|
1928. január 19-én született a Gömör megyei Korlátiban. Elemi iskoláit helyben, a polgárit (ma felső tagozat) Rimaszombatban végezte el. Ezt követően az Egri Érseki Római Katolikus Tanítóképző Intézetbe jelentkezett, amit 1948 júniusában sikeresen befejezett. Ezután Nógrád megyében kezdett dolgozni. 1951és 1953 között a budapesti pedagógiai főiskola magántanulója lett, és megszerezte magyar-történelem szakos végzettségét. Szécsényben dolgozott és élt feleségével (aki szintén tanított) és leányával. Innen helyezték át 1955 nyarán igazgatónak Tárnokra, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott.
1963-tól szakmai
tudását az Eötvös Lóránd Tudomány egyetemen tovább bővítette
történelemből. 1967-ben kapta meg oklevelét. A történelem tovább is
foglalkoztatta, 1972. március 18-án a történelem doktorává avatták.
A Tárnokon töltött
idő alatt munkáját az iskola és a község fejlődésének rendelte alá. Célja az
volt, hogy iskolájában a tanulók a legjobb nevelőktől a lehető legtöbbet
sajátíthassák el, és mind a továbbtanulásban, mind az életben a lehető legjobban
tudjanak boldogulni.
2000. április 3-án hunyt el. < |
A ligeti részen 1936-ban létesült iskola. Az ekkor épült iskolában csak alsó tagozat működött a falusi iskola részeként 1955-ig, amelynek igazgatója Viczing Tamás volt. Két tantermébe négy osztály tanult. Közben az egyik tanítónő elköltözésével felszabadult a szolgálati lakás, amiből tanterem és iroda létesült 1955-ben, amikor a két iskola szétvált.