Az 5. a osztály honlapja
2010/2011 tanév

Aktualitások
 

vissza

Nevelőink

Név	Tanított tárgy	Elérhetőség
Érdi Antal osztályfőnök	Számítástechnika Testnevelés	Tel: 06/20/4418388 E-mail: erdian@index.hu
Bagdiné Dudog Orsolya	Ének	E-mail: rakoczi.iskolaigazgato@tarnok.hu
Bálint Éva	Rajz és vizuális kultúra	Tel: 06/70/3969666 E-mail: mackova@freemail.hu
Farsang Valéria osztályf. h.	Matematika	fvalcsi@gmail.com
Kávai Katalin	Magyar nyelv és irodalom Történelem Hon- és népismeret	katalinkavai5@gmail.com
Kocsis Tünde	Angol
Kovács Csaba	Technika Napközi otthon	Tel: 06/20/2071541 E-mail: kcsb@dpg.hu
Kovács Gáborné	Német	E-mail: kovacsgaborne@freemail.hu
Krausz János	Napközi otthon	E-mail: kraji.jani@t-online.hu
Pintér Lászlóné	Természetismeret	Tel: 06/20/3571804 E-mail: pinter-panni@freemail.hu

vissza

Osztálynévsor

vissza

Órarend

A hét

B hét

vissza

A tanévre tervezett programok

Szeptember:	Kirándulás a BNV-re Kirándulás a Fundoklia-völgybe Sport- és kézműves nap „Tárnok múltja” című kiállítás megtekintése Diavetítés: mesefilmek
Október:	Kirándulás a Velencei-hegységbe Október 6-i megemlékezés
November:	Mozi látogatás a Camponába Adventi koszorú készítése Az ünnepi műsor próbáinak kezdete
December:	Karácsonyi klubdélután, egymás megajándékozása Ünnepi műsor előadása az iskolában (karácsony)
Január:	Közös szánkázás Sóskúton
Február:	Korcsolyázás a halastavon Farsangi fellépés
Március:	Diavetítés: János Vitéz
Április:	Felkészülés az iskolai Ki mit tud?-ra Filmvetítés az iskolában Részvétel az iskolai Ki mit tud?-on
Május:	Kirándulás a Budai-hegységbe Gyermeknapi program
Június:	Tanulmányi kirándulások

vissza

Tündérszép Ilona és Árgyélus képregényterv

vissza

„Tárnok múltja” című kiállítás megtekintése

Osztályunk is ellátogatott, a Hajtóka Hagyományőrző Egyesület által szervezett, Tárnok múltját bemutató helytörténeti kiállításra. A tanulók itt megismerkedhettek községünk történetével, népi hagyományaival, öltözködési kultúrájával. A látogatás végén feladatlap kitöltése segített elmélyíteni a látott, illetve hallott tudásanyagot.

Bővebben a kiállításról

vissza

Az 5. a Karácsonyi meséi

A karácsonyi mesepályázat elkészült munkái. Fogadjátok szeretettel az 5. a osztály tanulóitól.

Babos Krisztina: Segítség
Horváth Anna: Szerelmes és csókos karácsonyi mese
Kaiser Róbert: A hóember
Kiss Viktória: Karácsonyeste
Kósik Szabolcs: A legszebb karácsony
Nagy Klaudia: Nevenincs
Móri Melinda: A hóember
Pityer István: Hűvös karácsony
Sztojka Julianna: Édes Karácsony
Sztojka Julianna: Az elveszett kismalacka

 

Segítség
Írta: Babos Krisztina

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kutya, egy macska, meg egy egér. Nagyon szegények voltak. Fáztak a kunyhójukban. Karácsony napján nem volt ennivaló. Segítséget kértek a rókától. A róka segített nekik. Hozott ennivalót és megcsinálta a fűtést. Megkérték, hogy a mesékben cseppet sem általános módon éljen velük. Mivel a róka épp albérletben lakott, elfogadta a meghívást. Így már négyen laktak a kunyhóban.

 vissza

Szerelmes és csókos karácsonyeste
Írta: Horváth Anna

 Minden egy hűvös, téli napon kezdődött. Egy szőke fiú pont a kandalló előtt ácsorgott valami unalmas bulin. Majd odalépett hozzám.

- Szia! Hogy hívnak? - kérdezte.

- Petra vagyok. - feleltem zavartan.

- Engem Leónak hívnak. – mutatkozott be ő is.

- Nem unalmas egyedül egy buliban? – kérdeztem.

- De, nagyon is. – válaszolta.

- Ülj ide mellém! Együnk egy kis mályva cukrot! – hívtam.

- Jól esne. – felelte.

 Leült mellém. Beszélgettünk a karácsonyról, a vágyainkról. Azt mondta, hogy telefont szeretne. Habár, hozzátette, hogy ő jobban szeret adni, mint kapni.

- Ha nem kapok telefont, legalább én adtam valamit. – mondta.

Aztán elkísért hazáig, és mint a filmekben, megcsókolt a kapuban. Nem is tudom, hogy meséljem el? Olyan jó volt! Nagyon, nagyon gyönyörűséges volt. Még jó, hogy sötét volt, különben láthatta volna milyen piros lett az arcom az izgalomtól. Ha nem a mai karácsony estén lennék 47 éves, talán még mindig csókolnám.

 vissza

A hóember
Írta: Kaiser Róbert

Új család költözött a szomszédunkba. Egy nap esett a hó és építettek egy hóembert. Úgy hívták, hogy Tomi. Építettek neki egy feleséget, őt meg Timinek nevezték el. Aztán még a gyerekek készítettek egy kis hóembert is. Egy hóember gyereket. Minden nap nézegették a szomszédok, milyen szép, gömbölyű család. Hosszú volt a tél. A gyerekek sok boldog órát játszottak a hóember családdal. Építettek nekik jégből házat. Nagyokat nevettek, mert a ház köré beszúrt ágakból kerítést csináltak. A kerítést meglepte a jég, úgy nézett ki, mintha fehér virágokkal lenne tele. Annyira jó volt kint a játék, hogy észre sem vették, de egyik nap múlni kezdett a tél. Már nem volt olyan hideg, nem kellett a vastag kabát. Azt vették észre a szomszéd gyerekek, hogy nem olyan gömbölyű a hóember család. Szomorúan szaladtak panaszkodni szüleikhez. Anyukájuk elmagyarázta, hogy vége a télnek. Lassan el fog olvadni a hóember család. A gyerekek nem tudták, mivel fognak játszani ezután. De anyukájuk azt mondta, minden évszaknak meg van a maga játéka.

 vissza

Karácsonyeste
Írta: Kiss Viktória

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki nem hitt a Télapóban. Egyszer régen mesélte ezt nekem még a nagymamám. Így most elmesélem ezt a történetet nektek is. Karácsony előtt két nappal elmentek a gyerekek a papájukhoz és a mamájukhoz, mert a szüleiknek el kellett utazniuk két napra. A gyerekeknek Papa elmesélt egy történetet. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki nem hitt a Télapóban. Karácsony estéjén volt egy nagyon furcsa álma, még pedig az, hogy elvitte a Télapó az Északi-sarkra. A Télapó nem akarta elrabolni a gyereket, csak be akarta neki bizonyítani, hogy igenis van Télapó. Megmutatta a játékkészítő műhelyét. A kisfiú azzal játszhatott, amivel csak akart. Aztán látott egy manót, nem is egyet, nem is kettőt, hanem több ezret, több százezret. A kisfiú nagyon kétségbe esett, és össze-visszafutkározott ijedtében. Pár perc elteltével lecsillapodott, és egy jó nagyot sóhajtott, amikor megint meglátta a Télapót.

- Isten hozott kisfiam, a műhelyemben. – szólt a Télapó.

- Ez most álom, vagy valóság? – kérdezte kicsit udvariatlanul a gyerek.

- Valóság. – világosította fel Mikulás.

- A Télapó nem létezik. – makacskodott a kisfiú.

- Akkor, hogy állok most előtted? – kérdezte a Télapó.

- Ez igaz. Nem hittem volna! – csodálkozott a kisfiú.

- Mit szeretnél karácsonyra? – kérdezte barátságosan a nagyszakállú.

- Magamnak egy vonatot, a húgomnak egy babát. Lehet? – óvatoskodott a kisfiú.

- Rendben. A rendelést felvettem. – mondta a Télapó.

 Éjfélkor útra készen volt a sok csomag. Kérdi a Télapó:

- Drága fiam! Nem tartasz velem?

- Szívesen, csak ha végeztünk repítsen haza, hogy a karácsonyt a családommal tölthessem. – válaszolta a gyerek.

- Jövőre is várlak szeretettel. – szólt a nagyszakállú.

 Mind a ketten megtartották a szavukat. Itt Papa befejezte a mesét, mert már az asztalon illatozott a finom karácsonyi vacsora. Ez volt a legszebb karácsonyom. – ábrándozott a nagymamám, miközben kisütötte a karácsonyi bejglit.

  vissza

A legszebb karácsony
Írta: Kósik Szabolcs

Nagyon régen történt, mindig emlékezni fogok arra a csodálatos napra. Amíg élek nem fogom elfelejteni. Talán tizenkét éves lehettem, édesanyám nevelt két kisebb testvéremmel. Édesapám a fronton harcolt, évek óta nem láttuk, nem is hallottunk felőle. Szegénységben éltünk, ennünk is alig volt mit. Anya mindig csak mosolygott, igyekezett a napjainkat boldoggá tenni, de tudtam, hogy nagyon szomorú. Hiányzott apukám, a karácsony nem volt nélküle az igazi.    Mikor még velünk volt, emlékszem rá, elővette a szájharmonikáját és játszott, mi pedig énekeltünk, táncoltunk. Anya közben sütött, főzött. Nagyon boldog pillanatok voltak. Mivel én voltam a legnagyobb, igyekeztem mindenben segíteni. Fát vágtam, vizet hoztam, a piciket csitítottam, akik az asztal körül szaladgáltak.

Eljött az este, feldíszítettük a fát. Kézzel készült díszek voltak rajta, melyeket apuval csináltunk. A legszebb fa volt nekem, amit valaha láttam. Ajándék nem volt, de én csak egyet akartam. Megterítettünk öt személyre, mint minden nap. Anya az asztalon mindig apunak is kirakott egy terítéket, bízva abban, hátha betoppan, de a tányér mindig üres maradt. Sohasem láttam anyukámat még ilyen szomorúnak. Leültünk az asztalhoz, imádkoztunk.

Hirtelen ajtócsapódást hallottam. A lélegzetem is elállt, majd megláttam apukámat az ajtóban. Rohanva ugrottam a nyakába, öleltem, és sose akartam elengedni. Anya zokogva apához szaladt. Boldog voltam, hiszen nekünk ő volt a legfontosabb személy a világon. Megkaptam, amit titokban reméltem. Apukámat karácsonyra. A háborúnak vége lett. Nem voltunk gazdagok, de szegények sem. Apa, anya, a két testvérem és én.

  vissza

Nevenincs
Írta: Nagy Klaudia

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu, abban aztán mindenki ismert mindenkit. Mindenki boldog volt, közeledett a karácsony. Nagy sürgés-forgás és zsivaj töltötte be a piciny házakat. A sok karácsonyi dal és illat csak úgy szállt a levegőben még a hegyekbe is eljutott, de ennek nem mindenki örült. Bizony élt az erdőben egy manócska. Annyira magányos volt, hogy csak a visszhangjával tudott társalogni. Ez a manó utálta a karácsonyt. Ezért volt a neve csak annyi, hogy Nevenincs. Mikor még kisbaba volt, egy távoli erdőben élt az anyukájával és az apukájával. Egy napon furcsa, kiabáló hangokat halottak. Emberek voltak, akik éppen vadásztak. Azért csaptak nagy zajt, hogy kikergessék az állatokat rejtekhelyükről. A manócska szülei nagyon megijedtek, és úgy döntöttek, ott hagyják egy málnaborkor védelmében gyermeküket. Az emberek rátaláltak, és a faluba vitték őt. Rábízták egy öreg nénire. A manó egyre csak növekedett, iskolába járt, mint a többi gyerek, de nevet nem adtak neki. Nem tudták hogyan is szólítsák Nevenincset. Nagy fülei voltak, hosszú orra, mindössze nyolc éves volt, amikor az iskolában csúfolni kezdték és krétával dobálták. Mindenki kinevette, még a tanárnő is mosolygott. A manó szégyenében elfutott az iskolából. Egészen a hegyekig szaladt, ott bevette magát a legmélyebb sűrűségbe. Talált egy üres barlangot, az lett az otthona. Azóta is ott élt, de ebben az évben elhatározta, hogy tönkre teszi a falu karácsonyát. Már csak két nap volt hátra az ünnepig. Minden ház feldíszítve. A manó egyfolytában valami gonoszságon törte a fejét. Egyszer csak eszébe jutott valami. Ellopja az ajándékokat!

Amikor karácsony előestéje lett, és minden készen várta az ünnepet, lejött a faluba, és minden ház kéményén bemászott. Mindent kirámolt. A finom karácsonyi lakomából egy morzsát sem hagyott. Amikor már az utolsó háznál járt, éppen a karácsonyfát döntötte le, valaki vékony hangon megszólalt a háta mögött. Egy kislány volt. Azt kérdezte tőle, hogy ki az, és mit akar itt náluk? A manó azt hazudta, hogy ő a Mikulás. Ezt a kislány nem hitte. Erre a manó kénytelen volt bevallani az igazságot. Viszont az is kiderült, hogy mindenki megbánta a csúfolódást, és nyugodtan visszajöhetne. A manó szeméből egy könnycsepp gördült le. Összehívták a falu minden lakóját egy gyűlésre. A manó mindenkinek visszaadta az ajándékát. De ő is kapott ám valamit! A legnagyobb ajándékot. Szerető családot. Itt a vége, fuss el véle.

  vissza

A hóember
Írta: Móri Melinda

Volt egy család a hegyen. Két gyerekük Erika és Tomi. Egy nap Tomi kiment az udvarra, de minden havas volt. Visszaszaladt a házba, és jó meleg ruhába bújt. Erikával összeszedték a havat, mindet, amennyit csak tudtak. Hoztak egy répát, két diót, söprűt, vödröt. Hóembert építettek. Félig kész volt a hóember, akkor bementek, közben életre kelt őkelme. A gyerekek visszaszaladtak és befejezték. Estig együtt játszottak a fagyos cimborával. Eléggé eltávolodtak az otthonuktól. Végül sötétedéskor a szülők mobilon beparancsolták őket a házba. Először eltévedtek, aztán egy szomszéd útba igazította a csellengőket. A hóembert kint hagyták az udvaron. Mire reggel lett, nyoma sem volt. Közben az összes hó elolvadt, így nem tudtak másik hóembert építeni.

  vissza

Hűvös karácsony
Írta: Pityer István

Hol volt, hol nem volt, ahol még a kurta farkú malac se túr. Élt három jó barát egy kis kunyhóban. Kutya Karcsi, Macska Miki, Egér Enikő. Nagy békességben éltek hármasban, míg karácsony nem lett. Ezen a napon elindultak az erdőbe tüzelőért. Keresgélés közben összebarátkoztak két hóemberrel. Zuzmóval és Hógival. Sötétedett, amikor hazafelé indultak, a két hóember elkísérte a barátokat hazáig. Azonban nem tudták behívni őket, mert elolvadtak volna a meleg szobában. Ezért nem volt mit tenni a három barát felöltözött és a havas udvaron töltötték együtt a karácsonyt. Vidámak voltak, jól érezték magukat a csillagos ég alatt, még a telehold is feljött.

 vissza

Édes karácsony
Írta: Sztojka Julianna

Tél volt, három állat fagyoskodott a nagy, hideg erdőben. A kutya, a macska és az egér. Karácsony estéjén találtak egy kis házat. Bementek. Lássatok csodát! A házikó belül akkora volt, mint kétszáz másik ház összerakva. Gyönyörűen csillogott minden. Egy kislány jött le a lépcsőn, kicsit meg volt szeppenve, de azért örült a látogatóknak. Azt hitte csak a kutya, meg a macska érkezett, mert az egér olyan pici volt, hogy észre sem vette. A kislány kiabálni kezdett:

- Anya, apa! Ugye megtarthatom őket?

 A két szülő gondolkodóba esett. Nem tudták mit válaszoljanak.

- Gondjukat viselem. – kérlelte őket a kislány.

- Megtarthatod őket, de előtte fürdés az egész csapatnak. – döntötte el a kérdést anya.

 Egymásra néztek az állatkák.

- Fürdés? Jaj! Ne! – kiáltották egyszerre.

 Aztán a finom vacsorára gondolva beadták a derekukat.

- Jól van. Legyen fürdés. – egyeztek bele.

- Készen is vagytok. – szólt a kislány.

- Ugye nem is volt olyan szörnyű? – kedveskedett anya.

Végül két nagy tányér került elő finomságokkal. Az egyikben egy hatalmas velős csont, a másikban egy egész karácsonyi ponty volt. Csak az egérkének nem adtak semmit, de neki fürdeni se kellett. Ne féljetek, nem maradt éhen. Felszedegette a karácsonyi bejgli morzsáit az asztal alól. Itt a vége, fuss el véle.

  vissza

Az elveszett kismalacka
Írta: Sztojka Julianna

Egyszer volt, hol nem volt egy kismalacka, aki elkóborolt az anyjától, meg a testvéreitől. Nagyon kétségbe esve kereste a családját. Egyszer csak meghallotta anyukája hívó hangját. Elindult felé. Pár perc múlva összetalálkoztak, akkor volt csak nagy öröm, meg nagy röfögés. Megfogadta a kis, kóbor malacka, hogy soha többet nem mászkál el a családjától. Megkeresték az alvóhelyüket, összebújtak, és már aludtak is.

vissza

Csuhétündérek

Az 5. a osztály Hon- és népismeret órán a természetes anyagokból készített, hagyományos gyermekjátékokról tanult. Lelkesen készítették el a csuhétündéreket, ezzel tovább őrizve egy szép hagyományt.

vissza

Sztojka Julianna: Elveszett Meseország

Ez a történet azzal kezdődött, hogy Gyurika és én ebéd után kimentünk az udvarra.

A föld alatt egy fura alakú vödröt találtunk, azért is a föld alatt, mert épp kertészkedtünk. Kiemeltük óvatosan a földből és belenéztünk. Hirtelen magába szippantott bennünket. Egy gyönyörű helyre kerültünk, sok fával és madárral körülvéve, az egész hely olyan volt, mintha ki lett volna festve. Nagyon jól éreztük ott magunkat.

Már későre járt, haza akartunk menni. Vártunk pár percet, hogy valaki odamenjen, és meg tudjuk tőle kérdezni, hogyan tudnánk visszajutni. Arra jött egy öregembernek látszó kedves lény. Megkérdeztük, hol van a haza vezető út. Erre ő azt felelte, sehogy. Mi meg sikoltó arccal egymásra néztünk, ő újra mondandóját kezdte mesélni. Mi meg kiolvashatatlan arccal őrá néztünk. Azt fecsegte, hogy haza térhetünk, ha elmegyünk a gonosz Glád kastélyához. Annak a kastélynak jobb oldalán van egy időkapcsoló, amit ha megnyomnak, haza juthatunk.

Útnak is indultunk. 3 nap és egy éjszakázás után odaértünk a kastélyhoz. Glad látta, hogy jövünk és seregét küldte ránk, akik felfegyverkezve közeledtek. Lövöldözni és dobálni próbáltak, de hiábavaló volt küszködésük. Nem tudtak nekünk ártani, hisz Meseországban voltunk. Így nem esett bántódásunk. Odasétáltunk szép nyugodtan, megnyomtuk a gombot. Haza tértünk végre és pont ébresztett minket a mama. Ez egy álom volt, egy szép álom. Itt a vége, fuss el véle.

vissza

Az iskolai Ki Mit Tud?-on

Filmfelvétel a Ki Mit Tud?-ról

vissza

Kirándulások

Az előzetes megbeszélések alapján úgy döntött az osztály, hogy három egynapos kirándulást szervezünk a tavasszal. A programok sikeres lebonyolításához a jó időjáráshoz is feltétlen szükség volt.

Az első napot helyben töltöttük el. A túra az iskolától indult az első célig, ami az Öreg–hegy volt. Kis pihenőt tartva lesétáltunk a Halastóhoz. Itt már a pihenésé és a játéké volt a főszerep. Hazafelé a Benta patak mellett haladtunk és kellemesen elfáradva értünk vissza az iskolához kora délután.

Másnap Martonvásár volt az úti cél. A Beethoven emlékparkban a Brunszvik Teréz Óvoda Múzeumot,  a Beethoven Emlékmúzeumot tekintettük meg és játékos órákat töltöttünk el a park tavának szigetén, ahol nyáron komolyzenei koncerteket tartanak. Akik még nem jártak közülünk itt, most ébredtek rá, milyen kiváló kiránduló célpont a szomszéd város.

Szerdán a budapesti állatkertet tekintettük meg a 6. b osztállyal. A sok-sok állat és növény közül mindenki kiválaszthatta a számára legkedvesebbet. Be kellett látnunk, hogy egy nap kevés az egész kertnek a megtekintésére. A játszótéren is nagyon jól éreztük magunkat, mint ahogy az előző két nap alatt. Új élményekkel, új ismeretekkel gazdagodtunk, amik emlékezetesek maradnak - remélhetően sokáig.

Érdi Antal

Tízórai az Öreg-hegyen	Csoportkép a Halastónál	Az Óvodamúzeumban
Beethoven-emlékmúzeumban	Az Állatkertben	A játszótéren

vissza