Osztálykirándulásaink

Képek a kirándulásokról

Anyák napján

Az iskolai Ki Mit Tud?-on

Rákóczi-heti verseny eredményeink

Farsangi fotók

Tündérország, ahogy én képzelem.

Osztályunk tanulói által írt karácsonyi mesék

Drogmegelőző Felvilágosító foglalkozás

A Nemzeti Galériában jártunk

„Tárnok múltja” című kiállítás megtekintése

Képek a Fundoklia-völgyi kirándulásról

Aktualitások
 

vissza

Nevelőink

vissza

Osztálynévsor

vissza

Órarend

A hét

B hét

vissza

A tanévre tervezett programok

vissza

Képek a Fundoklia - völgyi kirándulásról

vissza

„Tárnok múltja” című kiállítás megtekintése

Osztályunk is ellátogatott, a Hajtóka Hagyományőrző Egyesület által szervezett, Tárnok múltját bemutató helytörténeti kiállításra. A tanulók itt megismerkedhettek községünk történetével, népi hagyományaival, öltözködési kultúrájával. A látogatás végén feladatlap kitöltése segített elmélyíteni a látott, illetve hallott tudásanyagot.

Bővebben a kiállításról

vissza

 

A Nemzeti Galériában jártunk

2010. október 22-én az 5. b osztály, teljes létszámban, kirándulást tett a Magyar Nemzeti Galériában.

Odafelé megmásztuk a meredek Gránit lépcsőt és a várfalat. A Nemzeti Galériában nagyon kedvesen fogadtak bennünket. A történelmi festménytárat tekintettük meg. Megkerestük névadónk II. Rákóczi Ferenc, Mányoki Ádám által festett, eredeti portréját, majd végigsétáltunk a sok lovas és várvédő egri vitéz között. Királyok és királynők portréi néztek le ránk.

Visszafelé a fiúk kipróbálták az íjászatot, majd jót szaladgáltunk az ősz színeiben pompázó Vérmezőn. Ezúton köszönjük a Nemzeti Galéria munkatársainak és a tárnoki Postahivatal dolgozóinak a szervezésben nyújtott segítséget.
 

vissza

Drogmegelőző felvilágosító foglalkozás

A West Balkán szórakozóhelyen történt halálesetekre való tekintettel drogmegelőző és felvilágosító órát tartottunk az 5. b osztályban. A gyerekek végiggondolták a cigaretta, az alkohol, a drogok egészségkárosító hatását, és plakátok formájában fejezték ki véleményüket az eseményekről, valamint a káros szenvedélyekről. Rendkívül fontos a felvilágosítás, hogy időben nemet tudjanak mondani minden olyan dolognak, ami az egészségüket veszélyezteti. A plakátok az 5. b osztálytermében kiállítás formájában is láthatók. Felkészítő tanár: Kávai Katalin osztályfőnök

vissza

Az 5. b Karácsonyi meséi

A karácsonyi mesepályázat elkészült munkái. Fogadjátok szeretettel az 5. b osztály tanulóitól.

Bara Norbert: Karácsony az erdőben
Beck Dániel: Karácsonyi történet
Bosnyák Patrícia: A nyuszik karácsonya
Fekete Fruzsina: Az állatok karácsonya
Gombár Barbara: A különleges fa
Horváth Boglárka: Erdei karácsony
Jakab Szabrina: A karácsony
Kincses Róbert: Csodás karácsony
Nagy Kristóf: A varázskabát
Patyi Patrik: Az első karácsonyfa
Raczky Anett: Jön a Jézuska!
Sallai Richard: Karácsonyi mese
Svígruha Anett: Mióta van csillag a karácsonyfa csúcsán?
Szabó Cintia: Egy meghitt karácsony
Szemők Bertalan: A karácsonyfa
Udvaros Mária: A nagy meglepetés
Takács Zsolt: Karácsony a farmon
Varga Judit: A mézeskalácssütés
Végh Veronika: Téli történet

 vissza

Karácsony az erdőben
Írta: Bara Norbert,

Varjú Gyuri, az erdő postása, hozta a hírt, hogy ma este van karácsony. Berci, a bagoly, kiadta Hugónak a fakopáncsnak, mivel ő a fák doktora, válassza ki a legegészségesebb fát. Amikor megtalálta Hugó a szép fenyőt azonnal nekiláttak a díszítésnek az erdő állatai. Mókus Misi szívesen adott az elraktározott téli eledeléből. Teli kosár makkot, mogyorót, diót, tobozt hozott. A szomszédos madáretető látogatóinak is jutott belőle. Huba, a holló egy csipkebogyó ágat tartott a csőrében. Samu sün a hír hallatára fölébredt téli álmából, hogy ő is segítsen a fa díszítésében. Tüskéin vitte az almákat a csinosításhoz. Így aztán hamarosan pompás ruhába öltözött a fenyő. Büszkén állt az erdő közepén. Az erdő népe közösen ünnepelte a karácsonyt.

 vissza

Karácsonyi történet
Írta: Beck Dániel

 Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, amiben volt egy város, amiben volt egy utca, amiben volt egy ház. Ebben a házban élt egy fiú, akit Jack-nek hívtak. Jack nagyon-nagyon szerette a karácsonyt, de nem az ajándékok miatt, hanem a hóesés, a sütik, az illat, a hangulat miatt. Meg együtt a család. Jack elhatározta, hogy meglesi a Jézuskát. Az akció sikeres volt. Csakhogy nem a Jézuskát látta, hanem az anyukáját, ahogy pakolja a fa alá az ajándékokat. Belül, a szívében nagy szomorúságot érzett.

- Nem is létezik a Jézuska! Ki se fogok jönni újévig a szobámból. – kiabálta.

 Majd elrohant és becsapta maga mögött az ajtót. Az anyukája addig kérlelte, hogy jöjjön ki, amíg végül előjött. Megbeszélték, hogy a Jézuska gondolatban velük van minden karácsonykor. Ezek után boldogan, és problémák nélkül telt az ünnep. Ha Jack 13 éves lett volna, és mindent tudott volna a Jézuskáról, az én mesém soha véget nem érő lett volna.

 vissza

A nyuszik karácsonya
Írta:Bosnyák Patrícia

 Egyszer volt, hol nem volt, az erdő mélyén, hóesésben egy házikó. Abban a házikóban nyuszik laktak. Elérkezett az este, minden nyuszi várta már. Karácsony volt. Fent az égen a csillagok úgy ragyogtak, mint a karácsonyfa égői. A fenyőfa szépen fel volt díszítve.

 A nyuszik nagyot kiáltottak:

- Megjött a Jézuska!

 Sok csodás ajándék várta őket a fa alatt. Mindet ki is bontották. Örültek, vigadtak, jól mulattak. Így telt el a nyuszik karácsonya. Boldog karácsonyt mindenkinek!

 vissza

Az állatok karácsonya
Írta:Fekete Fruzsina

 Karácsony reggelén, az erdő közepén gyűlést tartottak az állatok. Arról beszélgettek, hogyan lehetne a Télapót meglepni valamivel. Gondolkoztak, gondolkoztak az erdő állatai. Mindenkinek volt valami ötlete. Egyik jobb volt, mint a másik, de a legeslegjobbnak a lovacskáé tűnt. Azt javasolta, hogy mindenki készítsen saját kezűleg egy ajándékot. A többieknek nagyon tetszett az ötlet. Neki is fogtak sebtében a munkának. Egyszer csak zörgést hallottak, gondolták, biztosan a Télapó. Úgy is volt. Az ajándékok ugyan csak félkészek voltak, de a Mikulás így is nagyon meghatódott az állatok szeretetén. Aki ott volt akkor a tisztáson, sose felejti el.

 vissza

A különleges fa
Írta: Gombár Barbara

 Volt a világon egy fenyőfa. Ez a fa már kis csemete korában nagyon különleges volt. Tudott beszélni. Az erdő lakói emiatt nagyon elutasítóan néztek rá. Éjszaka a kis fa nem tudott aludni. Érezte, hogy a következő nap valamiben nagyon más lesz, mint a többi. Ezen gondolkodott egész éjjel. Reggel hangos csörömpölésre riadt fel. Azt látta, hogy kétlábú lények érkeznek az erdőbe. Érezte, hogy most fog bekövetkezni az a nagyon különleges dolog, amire várt. Az emberek nem álltak meg, még csak rá sem hederítettek. Egyedül maradt a kis, árva fácska. Nagyon elszomorodott. 1-2 óra múlva azonban újabb látogatók érkeztek. Egy család. Sehol sem találtak megfelelő karácsonyfát. Azt gondolták majd választanak egyet az erdőben. Megtetszett nekik a kis fenyőfácska. Az apuka kivágta, hazavitték. A kis fa nagyon boldog volt, amikor feldíszítették. Volt már családja, háza. Dicsérték agyba-főbe. Ilyen szép, meg olyan szép. A gyerekek körülugrálták, ő meg énekelt nekik. Itt a vége, fuss el véle. Ha nem hiszel nekem, járj utána.

  vissza

Erdei karácsony
Írta: Horváth Boglárka

Karácsony reggelén az erdő lakói összegyűltek. Arról tanácskoztak, hogyan kellene Télapónak meglepetést okozni. Mindig csak Télapó ad ajándékot, ő sose kap. A legjobb ötlet a nyuszié volt. Azt tanácsolta, hogy este, amikor a Télapó érkezik, az erdő lakói gyertyafénynél, karácsonyi dallal várják. Rögtön próbálni kezdtek. Aztán, amikor az erdő sötétségbe borult, énekbe fogtak az erdő lakói. A Télapó nagyon örült a meglepetésnek. A dal végén mindenkinek átadta az ajándékát. Aztán tovább is indult hosszú szakállát lengetve, mivel még sokan várták a világon.

 vissza

A karácsony
Írta: Jakab Szabrina

Már elkezdődött a karácsony. Peti és Dani ilyenkor mindig várták a fenyőfát. Apukájuk idén egy kicsit későn jött, de már meg is hozta. Petinek nem tetszett a fenyőfa, mert túl kicsinek találta.

- Tavaly sokkal nagyobb volt. – nyafogta.

- Sajnálom. Az árusnál ez volt az utolsó fenyőfa. A többit mind megvették. – válaszolt az apukája.

 5 óra körül hozzáfogtak a díszítéshez.

- Csak az a fontos, hogy együtt van a család. – mondta az anyuka.

 Aztán kimentek vacsorázni. Közben az ajándékok valahogy a fa alá kerültek.  Kibontották a gyerekek a csomagokat. Daninak nem tetszett az ajándéka. Peti nagyon csodálkozott ezen. Dani nem szólt róla, így a szülők sem jöttek rá.

- Nem baj. Az a fő, hogy karácsony van. – mondta Dani.

 Közben a szülők is bejöttek a szobába.

- Mi van, fiúk? – kérdezték.

- Semmi. – mondták a gyerekek.

 Így vége is lett a karácsony estének.

 vissza

Csodás karácsony
Írta: Kincses Róbert

 Egy havas, téli napon az árvaházban nagy volt a zsivaj. Minden gyerek boldogan hangoskodott, mert tudták, hogy másnap karácsony. Csak három gyerek ült némán a lépcsőn. Merengve néztek maguk elé. Azért voltak szomorúak, mert ez volt az első ünnep, amit a szüleik nélkül töltöttek, mióta balesetben elveszítették őket. A többi kis lakó nagy örömmel díszítette a fenyőfát. Nagy hévvel berontott az árvaház igazgatója, hogy Ninát örökbe akarják fogadni, és már az ünnepekre is magukkal szeretnék vinni őt az új szülők. Amint meghallották a hírt, összeölelkeztek a testvérek és keservesen sírtak. Péter, aki már 12 éves volt, tudta, hogy a húga a gazdag családnál jó helyen lesz, de nehéz szívvel gondolt az elválásra. William 8 éves volt, egyszer csak kibontakozott testvérei öleléséből, mert eszébe jutott valami.

- És a Mikulás?- kérdezte.

- Mi van vele? – kérdezték a testvérei.

- Igazad van! – kiáltotta Péter.

William felkapott az asztalról egy ceruzát és papírt.

- Emlékeztek, amikor nem volt mit ennünk a mama azzal biztatott bennünket, hogy a Mikulás csodákra képes. Másnap a csizmánkban találtunk is pár szem burgonyát, amiből finom burgonyás lángos készített. A mai napig nem felejtettem el az illatát. Ezért azt gondoltam, hogy írjunk egy újabb levelet a Mikulásnak. Írjuk bele, hogy még krumpli se kell, csak az, hogy együtt maradhassunk. – mondta.

 Megírták a levelet, majd bedobták a kandallóba, hogy minél előbb eljusson a Mikuláshoz a kéményen keresztül. Sürgette őket az idő. Az árvaház gondnoka figyelemmel kísérte őket. Még aznap este titokban felkereste Nina leendő szüleit, hogy elmesélje mi történt. Eljött karácsony napja. A testvérek nagy hangzavarra ébredtek. A többi gyerek már futott is le a lépcsőn, mert a karácsonyfa alatt ott várta őket a sok ajándék. Mindegyik névre szóló volt. Péter megfogta William és Nina kezét, s lassan ők is lementek a lépcsőn. A testvérek leültek az utolsó fokra egymás kezét szorítva. Nina odaszaladt a karácsonyfához, de nem volt ott már egy darab ajándék sem. Egyszer csak belép az ajtón egy mosolygós házaspár. Összeugrott a gyomruk az aggodalomtól. Csak szorították tovább egymás kezét. A gondnok az mondta:

- Nináncska a ti ajándékotok ott vár benneteket az ajtóban.

- Ők csak Nináért jöttek. – csuklott el William hangja.

- Nem drágám! – szólt a mosolygós hölgy – Úgy döntöttünk, hogy ha ti is szeretnétek, mind hármatokat örökbe fogadnánk.

 A gyerekek nem hittek a fülüknek. Örömükben hárman karolták a házaspárt.

- Ez az igazi ajándék! Köszönjük Mikulás! – kiáltották a gyerekek.

 A gondnok arcán végiggördült egy könnycsepp. Ma is boldogan él a család, mert hiszik, hogy vannak csodák.

 vissza

A varázskabát
Írta:Nagy Kristóf

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú. Karácsonyra távirányítós helikoptert szeretett volna kapni. Aztán csak egy dobozt talál. Volt rajta egy cédula. Az volt ráírva, hogy ebben a dobozban egy különleges dolog van. A fiú azonnal kinyitotta. Ahogy kinyitotta, beszippantotta a doboz. Hirtelen az Északi-sarkon találta magát. Amerre nézett, csak manókat látott. Szerencse, hogy a közelében egy kabátárus kínálgatta a portékáját. Mit tehetett? Vett egy jó, meleg kabátot. Varázskabát volt. Aki felvette, odavitte ahová menni szeretett volna. A Mikulás gyára előtt találta magát. Odabent találkozott is az öreg nagyszakállúval. A Télapó szívesen fogadta.

- Már nagyon vártalak, Ottó! – mondta.

Ezen a fiú nagyon elcsodálkozott. Főleg, amikor a Mikulás kezébe adta a helikoptert. Ahogy kézbe vette, rögtön benne is ült. A játék igazi lett.

- Ezzel majd visszajutsz az otthonodba. – búcsúzott a Télapó.

- Köszönöm Mikulás! – mondta Ottó.

Egy perc alatt bejárta az egész Földet a helikopterrel. Ottó ezen akkorát csodálkozott, hogy még életében soha. Gyorsan haza is ért. Otthon elmondta a szüleinek, hogy mi történt vele. Felnőtten pedig boldogan emlékezett rá. Itt a vége, fuss el véle!

  vissza

Az első karácsonyfa
Írta: Patyi Patrik

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Nagyon szegény volt, a karácsonyfát csak képekről ismerte. Lassan közeledtek az ünnepek. Elindult az erdőbe, hogy megcsodálja a magas fenyőket, miközben álmodozott a díszekről. Találkozott egy erdei manóval.

- Miért szomorkodsz? – kérdezte tőle a manó.

- Tudod manó, nekem sose volt még igazi karácsonyom, se fa, se ajándék.

- Van egy ajánlatom. – mondta a manó – Ha eljössz a házamba feldíszíteni a karácsonyfámat, segítek neked, hogy igazi karácsonyod legyen.

A kislány nem félt, ezért elment a manóval a házhoz. Gyönyörű volt. Tele volt rakva kincsekkel, játékokkal. A kislány segített feldíszíteni a fát, kitakarította a manó otthonát, segített becsomagolni az ajándékokat. Amikor készen lett, a manó megkérdezte tőle, hogy mit szeretne karácsonyra.

- Nekem az lenne az igazi ajándék, ha végre lehetne egy saját feldíszített fám. – sóhajtozott a kislány.

A manó sajnálkozva széttárta a kezét, és felvilágosította a kislány, hogy a karácsonyfát valójában a Jézuska hozza, így ő nem segíthet. Szegényke szomorúan hazament, és lefeküdt aludni, ahogy szokott. Reggel, amikor felébredt, lássatok csodát, egy gyönyörű fa állt a szobában, alatta sok-sok becsomagolt ajándék, amit a manó házában a kislány csomagolt. Egy cédula volt rajta. „Jó tett helyébe, jót várj!” A manó üzenete, hogy ne legyél követelőző és akaratos. Így az álmaid valóra válhatnak. A kislány szerénysége, segítőkészsége, kedvessége meghozta gyümölcsét.

 vissza

Jön a Jézuska!
Írta: Raczky Anett

Szenteste van. Kati és Karcsi hazaér a nagymama társaságában. Karcsi nyomban a nappali ajtóhoz rohan.

- Ide süss! – hívja húgát.

- Talán már bent is van a Jézuska. – reménykedik Kati.

- Hallod a muzsikát? – kérdezi Karcsi.

- Igen. Még a szárnysuhogást is. – súgja Kati.

A nappaliban eközben szerényen munkálkodnak az angyalkák. Közöttük van Jézuska is.

- Gyertek csak! – tereli a nagymama a konyha felé az unokákat.

- Olvass nekünk addig valami szépet. – kérleli Kati.

- Csak, mint minden évben. – mosolyog nagyanyó.

Az édesanya is figyel a meseszóra. Közben készíti a süteményeket. Sürgősen csinál még néhány habkarikát.

- Képzeljétek gyerekek! Az idén az angyalkák sokat torkoskodtak. – mondja nevetve anya.

  vissza

Karácsonyi mese
Írta: Sallai Richard

Karácsony napján elment a család a bevásárló központba. Zoli vett egy telefont. Sajnos nem működött. Vissza kellett vinni, hogy kicseréljék. Amikor az új telefont hazavitte, beüzemelte. Zoli beüzemelte anya, apa és öcsi telefonját is. Végül eljött karácsony estéje. Zoli mindenkinek mobil telefont adott.

 vissza

Mióta van csillag a karácsonyfa csúcsán?
Írta: Svígruha Anett

Egyszer réges-régen egy teleholdas éjszakán, amikor milliónyi csillag ragyogott az égen, néhány egészen apró csillagocska pajkosan játszadozott az öreg Hold mellett. Remekül érezték magukat. Huncutkodtak, viháncoltak, csintalankodtak. Addig-addig rosszalkodtak, amíg az egyik kis csillagot valamelyik társa véletlenül alaposan oldalba lökte.

- Bocsánat. Nem volt szándékos. – mentegette magát a kis rosszaság.

- Segítség! Kapjon el valaki! – kiáltott ijedten a szegény, pórul járt csillagocska.

Sajnos már senki nem tudott utána kapni. Elveszítette az egyensúlyát és el kezdett zuhanni lefelé. Csak zuhant, zuhant egyenesen a Föld felé. A társai egyre távolabb kerültek tőle. Ő pedig rettenetesen félt, mert ilyen még soha nem történt vele. Lehet-e még annál is rosszabb, hogy lepottyant, és elveszítette a társait? Hosszú ideig csak zuhant, zuhant lefelé, ám egyszer csak valami érdekes dolog történt. Mintha valaki kinyújtotta volna érte a kezét. Egy enyhén szúrós, zöld valami alányúlt és elkapta. A kis csillagocskának fogalma sem volt róla, hogy mi történt vele. Éppen egy fenyves erdőbe pottyant le. Az enyhén szúrós, zöld valami pedig egy hatalmasra nőtt fenyőfa volt.

- Nem tudom, hogy ki vagy? Kérlek, segíts nekem, hogy vissza tudjak menni a barátaim közé! – könyörgött a kis csillagocska.

Közben olyan kedvesen mosolygott, ahogy csak tudott a történtek után.

- Én vagyok az erdő legöregebb fenyőfája. – recsegte kedvesen az öreg fenyő. Már nagyon sok mindent megértem. Évtizedek óta csodállak benneteket, hogy télen-nyáron ilyen ragyogó fényesen tündököltök ott az égbolton. Szóval sok mindent megértem, de ilyen még soha nem történt velem, hogy egy csillag az ölembe pottyanjon. Ha már így esett, nagyon szívesen segítek.

- Ó! Köszönöm kedves, öreg fenyőapó! – hálálkodott a csillagocska.

- Előre ne köszönj semmit sem. Megteszek minden tőlem telhetőt, de biztosat nem ígérhetek. – mondta a fenyőfa.

Középső ágai egyikével megfogta a kis csillagocskát és jó nagy lendületet vett. A kis csillag szállt, szállt egy ideig felfelé, majd lassult. Végül visszapottyant a fenyőfa ágai közé. A vén fenyő még tett egy pár kísérletet, hogy visszajuttassa a pórul járt csillagocskát, de sajnos nem járt sikerrel.

- Látod? Te árva, kis csillagocska nem tudok rajtad segíteni. Annyit azonban még megtehetek, hogy felültetlek a legmagasabb ágam hegyére, úgy talán egy kicsit közelebb leszel a barátaidhoz.

- Jól van. – egyezett bele búslakodva a kis, árva csillagocska. – Minden esetre köszönöm, hogy megpróbáltál segíteni rajtam.

Az öreg fenyő gyengéden megfogta és feltette a csúcsára. A kis csillag egy ideig búslakodott, majd lassan beletörődött a sorsába, és el kezdett ugyan olyan fényesen, szikrázóan világítani, mint ott fenn az égbolton. Amikor az égből a társai megpillantották, hogy milyen csodálatosan mutat a kis csillag, nyomban irigykedni kezdtek rá.

- Nézzétek, csak milyen jól fest a mi kis barátunk.

- Mennyivel jobb hely lehet ott neki, mint itt nekünk.

- Talán még a fénye is szikrázóbb, mint amilyen korábban volt.

Addig-addig csodálták irigykedve ott lent a havas fenyőfa csúcsán, míg nem elhatározták, hogy ők is leugranak az égről. Azon az éjszakán rengeteg csillag hullott alá. Mindegyik egy-egy szép fenyőfa csúcsára került. Ott folytatta a ragyogást. Néhány nap múlva favágók érkeztek az erdőbe. Nagyon elcsodálkoztak, de egyben örültek is, mert ilyen fenyőfákkal még soha nem találkoztak. Ki is vágták mindegyiket, hogy majd feldíszítve karácsonyfaként pompázhassanak a házban. Az égbolton tündöklő csillagok pedig ámuldozva figyelték az eseményeket. Elérkezett a karácsony. Minden házban fények gyúltak. Igazi ünnepi hangulat költözött az otthonokba. Az égen ragyogó csillagok kíváncsiskodva tekintettek be az ablakokon. Azonban amit ott láttak, nagyon meglepte őket. A csillag barátaik már nem egy egyszerű fenyőfa csúcsát díszítették, hanem egy-egy pompásan, csillogóan feldíszített karácsonyfán ragyogtak. Az emberek körbeállták őket, és énekszóval köszöntötték az ünnepet. Az égen tündöklő csillagok ekkor határozták el, hogy minden karácsony előtt leugranak egy-egy fenyőfára, hogy nekik is részük lehessen ebben a szeretetteljes fogadtatásban. Azt pedig, hogy kit érjen ez a megtiszteltetés, miden decemberben sorshúzással döntik el. Azóta díszíti csillag a karácsonyfák csúcsát.

 vissza

Egy meghitt karácsony
Írta: Szabó Cintia

A szentestét a család mindig együtt töltötte. Anya, apa, gyerekek és nagyszülők. Ezt a szent napot mindig otthon töltötte a család, másnap elutaztak a nagyszülőkhöz. Amikor odaértek, a gyerekek nagyon boldogok voltak, mert imádtak ott lenni. A nagyiéknál mindig meséltek nekik valami izgalmasat. Ezúttal is így történt. Összegyűltek a kályha mellett, nagy izgalommal várták nagyi és papi meséjét.

- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Máténak hívtak. Máté a születésnapján egy sárga lufit kapott a nagymamájától. Éjszakára odakötötte az ágyhoz. A Hold kíváncsian tekintett be a szobába.

- Mondd csak! – szólította meg a lufit – Nem unalmas egy helyben lógni? Nincs kedved kirándulni egyet? Ma éjjel a csillagok táncot lejtenek és hajnalig vigadnak a Tejúton. Gyere, és táncolj velük!

Ezt bizony nem kellett kétszer mondani a lufinak. Még szerencse, hogy jó, meleg éjszaka volt, így nem volt baj, hogy az ablak tárva-nyitva maradt. Huss! Már kint is volt a lufi a csillagok között. Reggel, amikor a nap beköszönt a szobába, a lufi már ismét az ágyhoz kötve vesztegelt. Csak a szél fújkált rajta néha egy picit. Így röpdöshetett a madzag végén. Ez majdnem olyan volt, mint a csillagtánc. Itt a vége, fuss el véle! A nagyi így szólt a gyerekekhez:

- Gyerekek, hogy tetszett az idei karácsonyi mese?

- Nagyi, nagyi nagyon tetszett nekünk. Köszönjük, hogy meséltél nekünk.

 vissza

A karácsonyfa
Írta: Szemők Bertalan

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy család. Mindannyian várták már a karácsonyt. A kislányuk kint játszott a hóban a kutyájával. Közben megpillantotta a szomszéd bácsit, hogy viszi be a házba a karácsonyfát. Rögtön beszaladt a házba, és megkérdezte erről a szüleit.

- Mikor lesz nekünk is karácsonyfánk? – kérdezte.

- Csak holnap. – válaszolta az anyukája.

Erre a kislány nagyon megsértődött, be is ment a szobájába. Nem tetszett neki, hogy csak holnap lesz karácsonyfájuk. Az anyukája próbálta türelmesen magyarázni neki, de a kislány csak mérgeskedett. Mondogatta, hogy nem igazság, meg így, meg úgy. A szomszéd bácsinak már bezzeg van fája. Végre másnap elmentek ők is karácsonyfát venni. A kislány választhatott. Berakták a fát a kocsiba és elindultak haza. Ebéd után anyukája megkérte, hogy segítsen díszíteni a fát. Ezek után már csak a karácsony éjszakáját várta. Azt, hogy végre jöjjön a Jézuska. Itt a vége, fuss el véle!

 vissza

A nagy meglepetés
Írta: Udvaros Mária

Eljött a karácsony. A gyerekek pont karácsonyra mentek haza, és mire haza érek a fa alatt ott volt a sok ajándék. A két gyerek meglepődött, annyira, hogy egyből karácsonyi zenét raktak be. Nagyon örültek az ajándékoknak. Mindegyik gyereknek tetszett a meglepetés. Meggyújtották az összes gyertyát, ami a házban volt. A nagy meglepetés folytatódott, amikor hirtelen megjelent a keresztapukájuk. Ez még csak fokozta a jó hangulatot.

  vissza

Karácsony a farmon
Írta: Takács Zsolt

A farm állatainak is egy postagalamb ejtette le az üzenetet. Egy képeslapot. A papiroson ez állt: Boldog karácsonyt az egész családnak és boldog újévet! Ezt a lapot vitte oda a farm állatainak egy vakond. Amint elolvasták egyből fát és díszeket kerestek. A fával nagyon sok gond volt. Nem tudtak megegyezni, milyen fát díszítsenek fel. Gondoltak diófára, körtefára, cseresznyefára, sőt, még szilvafára is. A díszekkel sem volt kevesebb probléma. Valaki hozott sok felesleges dolgot. Levelet, makkot, gesztenyét. Aztán végül az alma és dió mellett döntöttek. Találtak hóvirágot is. Készen állt a fa. Végül a fenyő mellett döntöttek, azt díszítették fel. Végül Mókus Marci szólalt fel. Szerinte feltétlen kell a fa tetejére egy csúcsdísz. Így nem az igazi. Pont akkor esett le egy hulló csillag, és éppen a fa tetejére zuhant. Most már tökéletesnek érezték a karácsonyfát. Főleg, hogy éppen akkor kezdett el esni a hó.

 vissza

A mézeskalácssütés
Írta: Varga Judit

Volt egyszer nagyon régen egy házikó. Az a házikó nagyon rozoga volt. Abban élt egy öreganyó. Öreganyó bent sütötte a finom mézeskalácsot. Amikor kész lett megvárta, hogy kihűljön, mert habbal akarta díszíteni.

- Nagyon finom lett. – gondolta magában.

Kopogtattak. Kinyitotta az ajtót. Meglátta az erdő állatait. Az állatok a friss mézeskalács illatára jöttek az öreganyó házikójához. Mindenkinek adott mézeskalácsot, meg tejet. Együtt feldíszítették a fenyőfát. Odaadták egymásnak az ajándékot. Kibontották a csomagokat. Vége lett a délutánnak. Itt a vége, fuss el véle.

 vissza

Téli történet
Írta: Végh Veronika

Nagy pelyhekben hullt a hó. A hegyeket is hó borította. A Balaton is befagyott. A téli üdülőben zajos élet folyt. A kicsik a domboldalon szánkáztak, vagy hógolyóztak az udvaron. A nagyobba a tó jegén korcsolyáztak.

- Próbáljuk meg mi is! – vakkantott Bodri kutya.

- Milyen jó ötlet! – siklott a korcsolyázók közé a hóember.

Bodri kutya követte. Pörögtek, táncoltak, ide-oda siklottak a sima jégen. Feljött a Hold. A csillagok sejtelmesen ragyogtak. Az üdülők vacsorázni indultak.

- Együnk mi is! – ajánlotta Bodri kutya.

Megittak egy-egy csésze teát. Bodri kutya forrón, a hóember jégbe hűtve. Megettek két-két pár virslit. Zsemlyecipót ettek hozzá.

- Vajon hol marad Varjú Károly? – tűnődött a hóember.

- Átrándult Keszthelyre a sirállyal. Ott a halászok hatalmas lyukat vágtak a jégen. Léket vágtak. Úgy halásztak. Magam is láttam tegnap hajnalban a téli halászatot. – mondta Bodri kutya.

Egyszer csak megkoccant az ablaküveg. Varjú Károly érkezett meg.

- Brrr! Nagyon hideg van. Alig várom már az ibolyanyílást. – didergett a kályha mellett Varjú Károly.

- Hamarosan itt a tavasz. – vakkantott vigasztalóan Bodri kutya.

Mit gondoltok a hóember is ennyire várta a tavaszt?

vissza

Tündérország, ahogy én képzelem.

Az 5. b osztály  négy csoportokra oszlott azért, hogy megjelenítsék Petőfi János vitézének Tündérországát. A hátteret közösen rajzolták fel a gyerekek a táblára, és a maguk által készített bábokkal játszottak, miközben mondták a megfelelő részeket Petőfi elbeszélő költeményéből. Iluska feltámadását ritmushangszerekkel kísérte egy-egy gyerek, akit zenésznek választottak a csoportból.

vissza

Farsangi fotók

vissza

Rákóczi-heti verseny eredményeink

Az 5.b osztály a Rákóczi napok csapat és egyéni versenyein szép sikereket ért el.

A Magyar feltalálók, tudósok és felfedezők vetélkedőn szoros küzdelemben a harmadik helyet sikerült megszerezni.A csapat tagjai voltak: Varga Judit, Gombár Barbi, Takács Zsolt, Fekete Fruzsina

A fejedelem és kora komplex történelmi vetélkedőn szintén a harmadik helyet hoztuk el.A csapat tagjai voltak: Bara Norbert, Beck Dániel, Takács Zsolt, Kincses Róbert

Egyéni versenyekben Beck Dániel a szavaló versenyen az 5-6. évfolyam harmadik helyét szerezte meg, míg a prózamondásban első helyezést ért el. A meseíró pályázaton Beck Dani szintén az előkelő harmadik helyet tudhatja magáénak.Gratulálok a résztvevőknek.

Kávai Katalin osztályfőnök

vissza

Az iskolai Ki Mit Tud?-on

Filmfelvétel a Ki Mit Tud?-ról

vissza

Anyák napján

Az 5. b osztály hagyományosan a legnagyobb szeretettel köszöntötte az édesanyákat. Szereplők: Bara Norbi, Beck Dani, Bosnyák Pati, Daka Dominik, Fekete Fruzsi, Gombár Barbi, Nagy Kristóf, Patyi Patrik,Raczky Anett, Svígruha Anett, Takács Zsolt, Varja Judit, Végh Vera, Horváth Boglárka Nagyon köszönjük mindegyiküknek a részvételt az édesanyák nevében is.

vissza

Osztálykirándulásaink

Az 5. b osztály három napot tervezett be kirándulásra június első napjaiban. A 21 tanulóból első nap18 eljött, második és harmadik napon pedig 17 osztálytárs vett részt.

Első célpontunk Székesfehérvár volt. A vonatról leszállva ellátogattunk Kaszap István sírjához, ahol a gyerekek álmélkodva szemlélték a pici márványtáblácskákat, amelyek köszönetnyilvánítások voltak a csodás gyógyulásokért, csodatételekért, amelyről a szent sírhely a vallásos emberek számára nevezetes. Ezután hosszabb séta következett, majd a koronázási templom és I. István, szent királyunk sírhelyének megtekintése. Pontosan 10 órakor kinyíltak a híres belvárosi óraszerkezet ajtócskái, hogy a harangjáték zenéjére előjöjjenek fából faragott szobrocskái. A gyerekek ámulva csodálták, fényképezték a lassan láthatóvá váló egyedi szoborcsoportokat. Majd összeálltunk egy csoportképre az Országalmánál. A sétálóutcán barangolva aszfaltrajzokat fedeztünk fel, majd egy régi patikát, aminek Fekete Sas a neve. A jezsuiták templomában megcsodáltuk a mennyezet freskóit és a faragott oltárképeket. A sekrestyébe is bebocsátást nyertünk, mivel csendesen viseltük magunkat a hely szelleméhez illően. Itt meglepetésünkre a faragott, sötét fabútorzat, almáriumok, szekrények a templom kicsinyített mását tükrözték. Más titkokba is beavattak bennünket, de ezek azért titkok, hogy itt ne áruljuk el. Ezután megtekintettük a Történeti Múzeum gyűjteményét. Főleg a római kori emlékek miatt jelentős ez a kiállítás. Sírokban talált ékszerek, fegyverek, edények láthatók, egész családok portréival díszített síremlékek, domborművek. A nap fénypontja a sajtburger menü volt, meg fagyi mindenkinek. Ellátogattunk a Játékmúzeumba is. Ezt a gyűjteményt Moskovszky Éva néni, híres játéktörténész hozta létre. Érdekes volt összehasonlítani a polgári és a paraszti életmódra utaló irinyó-pirinyó szobabelsőket. De láthatók itt ólomkatonák százával, hatalmas, porcelánfejű hajas babák a múlt századból. Régi építőkockák kőből, fából, társasjátéktáblák, hintaló, gőzmozdony, hajómodell. Délutáni programunk a martonvásári kastélykert volt. Átérve féltünk a rossz időtől, de szerencsére csak ijesztgetett bennünket az eső. Megkerestünk minden öreg fát és csapatostul fogtuk át a derekukat így üdvözölve a több száz éves öregapókat, akik talán még magát Brunszvik Terézt, a kastély néhai gazdáját is ismerték. Majd a kőoroszlánnal lefényképezkedtünk, és már siettünk is a vasútállomásra, hogy időben érkezzünk vissza Tárnokra.

A második napon Sukorón tettünk túrát, amit egy jó paprikás krumplival, málna- és bodzaszörppel, sütivel ünnepeltünk meg. Egy jó kis számháborúba is belefogtunk a rekkenő hőség ellenére, de sok idő nem maradt rá, mert már sajnos jönni kellett haza. Jól is tettük, hogy igyekeztünk, mert Tárnokon hatalmas felhőszakadás, égzengés fogadott bennünket.

Ez sem vette el a kedvünket a harmadik napi gyaloglástól fel az öreg-hegyi borospincékhez, ahol Takács Zsolték látták vendégül a társaságot. Itt aztán elszabadult az általános játékőrület. Az érdeklődő gyerekekkel régi kőbe vésett feliratokat böngésztünk, 1885-ből való kőből faragott szőlőprést, régi ekét, egyéb szerszámokat, borfejtéshez való butellákat, hordókat vizsgálgattunk. A többiek addig fociztak, vagy virágkoszorút kötöttek. Vendéglátóink finom sült csirkecombbal, salátával kedveskedtek. A pince-buliba egy üveg üdítő, meg süti volt a belépő. Mindenki úgy nyilatkozott, hogy megérte a fáradságot felkapaszkodni a hegyre, megnézni a most felújított Orbán-szobrot, meghallgatni az egyik idős pincetulajdonos bácsi meséjét a nagypapájáról, aki kőből faragott szobácskában a kőasztalokon máriásozott, ultizott a barátaival éjszakákon át, mígnem tüdőgyulladást kapott a nyáron is hideg helyiségben. A gyerekek véleménye szerint is a tárnoki pincesor múltunk egy darabja, az Orbán-nap szép hagyomány, a pince-buli jó mulatság. Sokszor nem kell hozzá messzire menni, hogy jól érezzük magunkat, az a lényeg, hogy együtt legyen az osztály.

 Lejegyezte: Kávai Katalin osztályfőnök

vissza

Képek a kirándulásokról

vissza